Az RMDSZ meg újra – sokadszorra is – lenyeli a békát. Már ha ragaszkodik a kormányzáshoz. Márpedig – elnökének, Kelemen Hunornak az akaratát is semmibe véve – ragaszkodik. „Miazhogy?! Nagyonis!”

Persze, sokaknak az a céljuk, szinte egyetlen szenvedélyük, hogy gyengítsék a magyarságtudatot, és ezzel egyidőben fölöttünk hatalmat szerezzenek. Kívülről vagy belülről törnek ránk, átveszik a pozícióinkat. Mi tagadás, egyre hatékonyabban teszik ezt.

Az autonómiát követelőknek így nemcsak a romániai politikai élet vezetőit kell meggyőzniük, hanem láthatatlan erőket is le kell győzniük a sikerhez.

A román hatalom azért akarja a területi és kulturális autonómia elérését megakadályozni, mert ez sorsunk irányításának saját kezünkbe vétele által dugába dönti az eltüntetésünkre vonatkozó aljas terveit.

Adócsalás a legcivilizáltabb államokban is létezik, még az e szempontból legfegyelmezettebb osztrákoknál is elsinkófálják a nemzeti össztermék közel tizedét az ügyeskedők, így utópia lenne azt elvárni pont e balkáni fertály illetékeseitől, hogy teljesen felszámolják a feketegazdaságot.

Az első sorokban ott ültek az RMDSZ »sztrájktörői«. Tapsoltak. Nem zavarta őket, hogy a Vezér nagyratörő jövő-víziója az általuk képviselt közösség számára katasztrofális következményekkel járna.

Kedves Viktor, (...) Nagyon szépen kérlek, ne nehezítsd meg a mi dolgunkat, státusunkat itt Erdélyben.

Kíváncsi vagyok, hogyan szavaznak majd a halottak Teleormanban.

Én legalábbis reménykedek abban, hogy nem a demokrácia deficit lesz ez a közös nevező, illetve abban, hogy csak a bálványosi friss levegő bódító hatására jött elő Orbán Viktorból a nyelvújító, és mondott olyat, hogy illiberális Magyarországot akar építeni.

Orbán játszmáiban a határon túli magyarok mindössze gyalogok, akik csak a kétharmad megtartása érdekében fontosak.

„Ha a román állam a Székelyföldben egy esetleges enklávét lát, az azt jelenti, hogy még mindig nincs tisztában az autonómia fogalmával.” Interjú.

Haszontalannak tartanám sokadikként elmondani, miért nem szeretnék Oroszország- vagy Szingapúr-szerű anyaországot, miért lenne rossz a romániai magyarságnak, ha az orbáni példa ragadós lenne, és egyébként is, bármilyen tartalommal kozmetikázzuk újra, az illiberális alapvetően szűkkeblűt, kicsinyest jelent, és nem tesz boldoggá, ha ilyen baromsággal márkázzuk magunkat a világban.

Ponta azoknak a – egy friss felmérés szerint a lakosság 65 százalékát kitevő – választóknak üzent, akik szerint Románia államfőjének román nemzetiségűnek kell lennie.

Ponta bejelentette, hogy ő – célzott sandán Bă­ses­cu jelenlegi államfőre – nem Románia, hanem a románok elnöke akar lenni!

Lassan semmi nem marad megzabolázatlan e kies hazában. Talán egyedül a nacionalizmus marad az, mely nyaklótlan pimaszsággal folytatja a komcsi-sovén ideológiai vonalat.

A népességfogyással küszködő anyaországnak még jól is jönne egy kis vérátömlesztés. Lehet, ezért, de akár az orosz kapcsolat gazdasági, nagyhatalmi árnyéka miatt hallgat a magyar diplomácia. Pedig szólnia kéne.

Elvándorlás elleni lépésekre pedig sürgősen szükség van. Cselekvésre a sopánkodás helyett.