Levél Erdélyből

Kíváncsi vagyok, hogyan szavaznak majd a halottak Teleormanban.

Én legalábbis reménykedek abban, hogy nem a demokrácia deficit lesz ez a közös nevező, illetve abban, hogy csak a bálványosi friss levegő bódító hatására jött elő Orbán Viktorból a nyelvújító, és mondott olyat, hogy illiberális Magyarországot akar építeni.

Orbán játszmáiban a határon túli magyarok mindössze gyalogok, akik csak a kétharmad megtartása érdekében fontosak.

„Ha a román állam a Székelyföldben egy esetleges enklávét lát, az azt jelenti, hogy még mindig nincs tisztában az autonómia fogalmával.” Interjú.

Haszontalannak tartanám sokadikként elmondani, miért nem szeretnék Oroszország- vagy Szingapúr-szerű anyaországot, miért lenne rossz a romániai magyarságnak, ha az orbáni példa ragadós lenne, és egyébként is, bármilyen tartalommal kozmetikázzuk újra, az illiberális alapvetően szűkkeblűt, kicsinyest jelent, és nem tesz boldoggá, ha ilyen baromsággal márkázzuk magunkat a világban.

Ponta azoknak a – egy friss felmérés szerint a lakosság 65 százalékát kitevő – választóknak üzent, akik szerint Románia államfőjének román nemzetiségűnek kell lennie.

Ponta bejelentette, hogy ő – célzott sandán Bă­ses­cu jelenlegi államfőre – nem Románia, hanem a románok elnöke akar lenni!

Lassan semmi nem marad megzabolázatlan e kies hazában. Talán egyedül a nacionalizmus marad az, mely nyaklótlan pimaszsággal folytatja a komcsi-sovén ideológiai vonalat.

A népességfogyással küszködő anyaországnak még jól is jönne egy kis vérátömlesztés. Lehet, ezért, de akár az orosz kapcsolat gazdasági, nagyhatalmi árnyéka miatt hallgat a magyar diplomácia. Pedig szólnia kéne.

Elvándorlás elleni lépésekre pedig sürgősen szükség van. Cselekvésre a sopánkodás helyett.

Semmivel sem vagyunk képtelenebbek a békére, mint a németek és franciák, meg tudjuk tenni azt, ami nekik sikerült.

Azt még nem nagyon lehet tudni, mit jelent ez az illiberális állam, azon kívül, hogy nem liberális, na meg azon kívül, hogy Vladimir Putyint szokás illiberális vezetőnek nevezni. Ez pedig nem sok jót ígér...

Ne tessék már túl szigorúan venni, ha lehetőségeink szerint, gyarló és bűnre hajlamos emberként teszünk valamit a fehér köpeny zsebébe.

Hogy mit is mondott Orbán Viktor Tusványoson, miről szólt beszéde voltaképpen, az mindinkább háttérbe szorul, szavait összemossák, és csak azokra a megjegyzésekre összpontosítanak – például a török, kínai, orosz, indiai gazdaságra tett utalásokra –, amelyek lehetőséget teremtenek arra, hogy azonmód Putyinhoz hasonlítsák.

Mi is a lényege Orbán Viktor 2014-es üzenetének? Az, hogy szakítani kell az ideológiai dogmákkal, hogy a liberális jóléti állam felélte tartalékait, és ha meg akarjuk őrizni Magyarország versenyképességét, akkor meg kell teremteni a munkán alapuló magyar nemzetépítő államot.

A hatalomvadászok hamarosan egymásnak esnek, mert a harc tétje hatalmas. A választónak azonban ezúttal sem szántak egyebet, mint az áldozati bárány szerepét.

Állítólag két éve ugrásra kész a nem román anyanyelvű gyerekek román nyelvre tanításának külön bejáratú programja, csak a politikai akarat hiányzik.