Hát mikor lesz nekünk (és az utókornak) még egyszer egy ilyen kifejező, minden kiejtett vagy leírt mondaton túli emlékművünk, amely oly pompásan mutatja meg, hogy milyen is volt a mai Magyarország?

Székelyföldiek előtt is kinyílhat a világ, a tudás, a siker nem csak a nyugatiak privilégiuma.

Ponta miniszterei javarészt gyengécske pártkatonák, s még jó, ha nem politikai és gazdasági szélhámosok és kalandorok.

A kurucozás-labancozás helyett, bölcsebb lenne összefogásról beszélni, ugyanis az erdélyi magyarság megmaradásának legnagyobb ellensége nem az RMDSZ, EMNP vagy MPP, hanem a jól fizetett munkahelyek hiánya, a kivándorlás, a tőkehiány, a nem kellően hatékony oktatási rendszer.

Nem az RMDSZ megújulását óhajtó erők sikerét jelzi a szövetség miniszterelnökhelyettes-jelöltjének a személye.

Elengedhetetlen, hogy Magyarország nemzetközi pozíciói megerősödjenek. Románia ugyanis világossá tette: jelenleg csakis nemzetközi nyomásra lenne hajlandó az autonómia bármilyen formáját érintően engedni.

Tamási Áron szülőházának meglátogatását elrontotta, hogy a nagy író rokona mindenáron csergét akart ránksózni, a gelencsérfaluban egy részeges fazekas támolygott a buszról leszállt magyarországiak elé, s a Bukarestbe vonaton érkezést nyomasztó meneküléssé tette a hihetetlen méretű koldushad, amely tapadt lerázhatatlanul a külföldire.

Elfogadom, hogy a jelölt előtt számos lehetőség nyílik a médiában való szereplésre, de azt erősen kétlem, hogy ezek alkalmasak lennének, mondjuk, az erdélyi magyarság legfőbb jogigényeinek ismertetésére.

A tragikus esetnek azonban minden kétséget kizáróan következményei lesznek, a nemzetközi közvélemény a szakadárokat okolja, és vélt vagy valós igazságaikra nem figyelnek.

De akkor, ha úgyis „kitenyésztik a csúcsragadozókat”, akik tényleg megmutatják, hogy mire képes a tehetséges romániai fiatal, vajon miért kell megnyomorítani a többieket olyan információmennyiséggel, amit a nagy többség nem tud feldolgozni?

A baj ott van a dolgokban, hogy nincs az adófizetőknek akkora szerencséjük, hogy a kormány feje a világ végéig szaladjon.

Még mindig annyi a feszültség, a patthelyzet, a megoldatlan probléma, a betartatlan ígéret, a vádaskodás, megaláztatás, hogy ezeket csak egy nagy hegyilevegő-vétel után, rövidnadrágban lehet őszintén kibeszélni.

Attól , hogy megválasztasa esetén Klaus Johannis valamiféle német munkamódszert, politikai morált vezetne be a romániai nagypolitikába, aligha kell bárkinek is tartania.

Aaközvélemény-kutatásokból az is kiderül, hogy a román szavazók mintegy 20–20 százaléka elkötelezett „ideológiailag” a baloldal vagy a jobboldal mellett, hatvan százaléknak, a nagy többségnek nem ez számít.

A dologból tanulhatna az új ukrán vezetés, s csak az a kérdés, túl tud-e lépni saját nacionalizmusa kártékony árnyékán!?

A Jugoszlávia szétesését követő balkáni „testvérháborúk” óta nem volt ilyen feszült helyzet térségünkben, mint a mostani kelet-ukrajnai szakadárharcok idején.

Egy politikai alakulat neve nem alsónemű, hogy csak úgy lehessen váltogatni. Ami bejáratott, ami ismert, azt nem szabad eldobni, azzal nem szabad felhagyni.