A rommagyar pedagógusról

Ha a modern állam alapintézményének számító parlamentnek nem sikerül visszanyernie az emberek bizalmát, az alapjaiban rendítheti meg az amúgy is törékeny romániai demokráciát.

Erdélynek Romániához való csatolása óta központilag kitervelt és irányított hadművelet folyik ellenünk.

A parlamenti képviselők a mentelmi jogukkal, a magukat törvények fölöttinek tekintő önteltségükkel egy felsőbbrendű kaszt tagjainak tekintik magukat.

Há' miért is tennének kétnyelvű táblákat? Mint tudjuk, a várost 1918-ban alapították, az óváros összes épülete, urbánus hangulata csak illúzió, a városban pedig csak románok élnek. 100 százalékban.

Általános elvárás a románság részéről, hogy a magyaroknak is tisztelettel kell viseltetniük december 1., a Román Királyság és Erdély egyesülésének évfordulója iránt, mivelhogy az valamennyi román állampolgárhoz szól. Természetesen nem szól, legalábbis nem úgy, ahogy a többségiek gondolják.

Érdemes lenne eltanulni, miként állapodtak meg a németeknél a különböző pártok a nemzeti minimumban, vagyis abban, hogy a főbb nemzeti ügyeket nem lehet a választások tárgyává és játékává tenni, pláne kiárusítani.

Továbbra is mostohagyerek az oktatás Romániában, reformokkal ágáló, hozzá nem értő miniszterek sora kísérletezik, hogy minél kevesebből életben tartsa a rendszert.

Kevesebb pénzből kell egy hónapig megélniük, mint amennyit a külföldiektől két napra kérnek.

Mindegyik magyar szervezetre ráfér az önvizsgálat, hogy cselekedeteik is a közösséget szolgálják. Összefogva. Csonkolás nélkül.

A Házasság Hete — mint nagyon sok figyelemfelkeltő rendezvény — nyugatról terjed, onnan, ahol ezek az intézmények már rég nem működnek, onnan, ahol jól kidolgozott hatékony módszerekkel rombolnak le évszázados hagyományokat.

A román kollégák mentális térképe más, de odafigyeléssel a különbségek áthidalhatóak – mondja Borzási Sarolta, a Share Föderáció magyar közösségért felelős alelnöke.

Ha a Maros visszafelé folyna, talán Falcă párttársához, a székely szabadság napjára tervezett felvonulást ismét betiltó Dorin Floreához is eljutna az üzenet az aradi vértanúk, a Szabadság-szobor városából: semmiféle szájbetegséggel nem jár, ha egy román városvezető tisztelettel beszél az egyre apadó, de így is fontos városalkotó tényezőként kezelt magyar közösség természetes jogairól.

Az tény, hogy Elena Udrea hatalmas vagyonát néhány év alatt képtelenség lett volna felhalmozni. Tisztességes úton. Tisztességtelenül viszont már igen. ó

Megfélemlítési kísérlet, kettős mérce alkalmazása, tudatos provokáció – csak így lehet értelmezni Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester döntését, mellyel betiltotta a március 10-i, székely szabadság napján esedékes tiltakozó felvonulást.

Nézzünk csak végig a letartóztatottak, de főleg még letartóztathatóak listáján! Megborzongunk, hiszen ezek az emberek vezették hosszú éveken ezt az országot. Csak úgy röpködnek az államtól jogtalanul eltulajdonított eurómilliók, -milliárdok, szinte beleszédül az ember. És éppen akkor lopták el ezeket, amikor a köznép amúgy is alacsony béreit megnyirbálták, a nyugdíjakra pedig adót raktak.

Nem az a kérdés, hogy a szolgálatnak van-e befolyása a politikára, inkább az, hogy mekkora ez a befolyás a különböző döntések meghozatalánál.

Az egykori gazdasági és fejlesztési miniszter kései kitárulkozása kísértetiesen hasonlít arra, amikor egy hosszú időn keresztül zavartalanul ténykedő maffiahálózat, szervezett bűnbanda tagjai hirtelen hajba kapnak egymással, egyesek pedig utánam az özönvíz felkiáltással sorra kezdik „feldobni” a társakat.