Cameron kihívásai

Tekintélyuralom, nacionalizmus, és tegyük hozzá: a nemzet kollektivista egységesítése totalitárius állammá, a liberális demokrácia elutasítása, a saját etnikum felsőbbrendűségébe és dicső múltjába vetett hit, az osztatlan hatalomra való törekvés – felkavaró, hogy ezek az eszmék ismét mennyire kísértenek, olykor nem is leplezetten.

Már kezdettől fogva nem az egymás melletti békés lét volt a céljuk, sőt még nem is nemzetiségek – főleg a magyarok – legyőzése, hanem az eltiprása, megsemmisítése, mindenhonnan való kitörlése, elűzése.

Az orvosokat sem a vonatkozó törvény, sem a szerződés, sem a miniszteri rendelet nem biztosítja arról, hogy az ellenőrző szervek nem fogják-e egy-két év múlva rajtuk behajtani a kártya nélküli betegek ellátására felírt költséges kezelések összegét.

Az EU célja egy közös európai identitás kialakítása, előbb-utóbb minél kevesebb nyelv használatával, nemzeti és vallási hovatartozás nélkül.

A Kolozsvári Állami Magyar Színház nem először tűz műsorára filmadaptációt, nagy sikerrel: a Suttogások és sikolyok és a Születésnap után most a Hullámtörést.

Ugron Hanna, a Com'ON Kolozsvár projektfelelőse szerint olyan pozitív történetet kell adni Kolozsvárnak, amely elhelyezi a várost az európai fiatalok mentális térképén. Beszéltünk a Musai-Muszáj-„afférról” is.

Miközben Bukarest – még ha nem is őszintén – mindig azt mondja, amit Brüsszel hallani szeretne, Magyarország megítélése már amúgy is elég rossz, a bevándorlással és a halálbüntetéssel kapcsolatos újabb viták pedig aligha segítik elő, hogy empatikusan viszonyuljanak a Markó – és általában a határon túli magyarok – jogai iránti magyar érzékenységhez.

Természetesen a magyar külügyminiszter és diplomácia is (ha lenne ilyen, ha nem csináltak volna külkereskedőket a diplomatákból) aggódhatna. De a fő külügyér ilyen apróságokkal nem foglalkozik, leköti a keleti, déli meg mindenféle nyitás és a számtalan nagy, állítólag körvonalazódó biznisz lehetőség.

A felelőtlen erdőkitermelés, erdőirtás, a kizárólag rövid távú gazdasági érdekeket követő, az azonnali profitszerzést célzó esztelen pusztítás ellen emeli fel szavát remélhetőleg több tízezer civil. Háromszéken a Réty határában megtelepedett osztrák fűrészüzem miatt különösen időszerű és fájó kérdés ez.

Kezdtünk gyávák lenni. Ezért ne csodálkozzunk, ha a nép nem akar minket követni. Még a szavazóurnákhoz sem. Szép szavakkal, ígéretekkel már nehéz lépre csalni a kiábrándultakat.

Mindannyian tudjuk, hogy a diplomáciai találkozók kacifántos nyelvezete miatt szinte lehetetlen kihámozni, valójában miről tárgyaltak a felek. Mi azért megpróbáltuk.

Dőljön el belsőválasztáson, hogy kik képviseljék Erdély fővárosának magyarságát a Kincses város önkormányzatában. A magyarság állítson közös listát. Az előválasztáson pedig mérettessenek meg a pártok, civil és társadalmi szervezetek jelöltjei.

A jelek szerint ugyanez a kormány fogja megrendezni a jövő évi helyhatósági és parlamenti választásokat. Mindez abból fakad, hogy a jobboldali ellenzék képtelen a maga hasznára fordítani az új államfő „eget rengető” népszerűségi mutatóját.

Az erdélyi magyar sajtóban némiképpen még jobb a helyzet. Előnyünk az, amit az Active Watch ma már veszélyeztetésnek tart: a magyar kisebbséghez tartozunk Romániában. Így nem tudjuk kritikátlanul fogadni azokat a sajtóhíreket, miszerint a Velencei Bizottság elnöke is hozsannázva fogadja a tényt, hogy a kisebbségi kérdés végérvényesen meg van oldva, vagy hogy a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása jogorvoslatot jelent.

Közel fél éve már, hogy Victor Ponta elveszítette az elnökválasztást, de az akkori ijedtség és meghunyászkodás ideje láthatóan lejárt, sikerült megkapaszkodnia a kormányfői és pártelnöki tisztségben, és a körülötte tom­boló vihar ellenére is kezdi visszanyerni arroganciáját.

Igencsak elcsodálkoztunk, amikor egy RMDSZ-es képviselő ironikusan azt kérte számon, hogy mutassuk meg azt a törvénycikkelyt, amely előírja a kétnyelvű utcanévtáblákat, mert szeretne ő is tanulni valamit, többször is aláhúzva a helységnevekre vonatkozó kitételt.

A legrosszabb, ami történhet, ha román-magyar nacionalista villongásba csap át a történet, hiszen Markó esete nem etnikai kérdés. Inkább annak példája, hogyan volt képtelen a román állam egyértelmű elvek szerint levezényelni a posztkommunista tulajdoni viszonyok átalakítását.