Tényleg ideje lenne!

A biztonsági háló fenntartását célzó engedmények mögül egyértelműen kilóg a lóláb: a politikai elit ismét a gazdaság teljesítményén felül költekezik, a jóléti intézkedések költségeit pedig jórészt a lakossággal fizetteti meg.

Sokakkal ellentétben nem tapsoltam meg a Korrupcióellenes Ügyészség látványos, profi filmrendezőket is megszégyenítő módon tálalt akcióit.

Pontával vagy Opreával az ország élén ott vagyunk, ahol a part szakad: az agyonkozmetikázott, népszerűséghajszoló kormányzás pillanatnyi előnyöket teremthet, hosszú távú fejlődést azonban nehezen.

A román állam ma nemhogy nem értékeli a magyarság által nyújtott többletet, hanem kimondottan annak elsorvasztására törekszik, mint nem egy oktatási intézményünk, a visszaszolgáltatás kálváriája és érdekvédelmünk sorsa bizonyítja.

Sokba fog kerülni nekünk ez a puskaporszagú rágógumi-demokrácia, kezdve a hadászati kiadások növekedésétől. Például autópálya-építés helyett vadászgépeket vásárolnak.

A Főtér.ro belepillantott a román érettségizők dolgozataiba. Ilyeneket találtunk. Vigyázat: EZ IS HUMORVESZÉLY!

A hatalom fölött aratott részsiker ellenére továbbra is koraiak azok a várakozások, miszerint a külügyi hírszerzés (SIE) vezetőjének beiktatása az első lépés lesz egy új parlamenti többség kialakítása és a baloldali kormány megbuktatása irányába.

Meg lehet-e szerettetni félelemkeltéssel a román trikolórt, pláne ha a kisebbséget lefitymáló, felfuvalkodott hatalom akarja ezt tenni? A válasz egyértelmű. Nem lehet, hiszen a félelem csak a gyűlöletet táplálja, s a dacot erősíti.

Ha tudomásul veszik végre, ha nem, leáldozott a szocialistáknak.

Ami azonban háromezer év után, ma történik Európában a magyar nemzettel, az maga a megengedett nép­irtás Ukrajna, Románia, Szlovákia terrorállamaiban.

Miközben a képességfelmérő és az érettségi vizsgák környékét mindenféle módon megpróbálják hermetikusan elzárni a befolyásoló tényezőktől, nehogy pár tizeddel, századdal meghamisítsák valakik vizsgaeredményeit, az abszolút hidegen hagyja az illetékeseket, hogy félanalfabéták a börtönben egyik napról a másikra könyvszerző tudós főkké, többkötetes szaktekintélyekké válhatnak. Amennyiben rendelkeznek bizonyos pénzösszeggel.

Ezeken a találkozókon elvárásszerűen csodás élménnyé szelídül a középiskola, amely sokaknak egykor azért jó néhány megaláztatás, de legalábbis az olykor gyomorideggel tűzdelt, bizonytalan köznapok, a megfelelni próbálás színhelye volt.

Székelyföld mint európai kulturális főváros számomra elsősorban modernizációs folyamat. Székelyföldet XXI. századivá kéne építenünk.

Az ilyen gesztusok garantáltan nem fogják megkedveltetni a román nemzeti jelképeket és a hatóságokat a magyarokkal – viszont arra kiválóan alkalmasak, hogy azt a meggyőződést erősítsék a magyarokban, miszerint a román állam idegen, leigázásukra és felszámolásukra törő hatalomként viselkedik.

Telt-múlt az idő, de N. C. szelleme nem távozott el a Kárpát-medencéből.

Hiába hittek a jobb- és baloldali kormányokban egyaránt csalódott görögök a szívükből szóló népvezérnek, Cipraszról csakhamar kiderült: nem több populista politikai kalandornál.

Normális gondolkodású közép-európai ember legfeljebb elszörnyülködhet a hír hatására, de hogy örömének szimbolikusan nagy nyilvánosság előtt kifejezést adjon, ez az agymosottságnak igen előrehaladott fokát jelzi.