Szembenállás

Ebben a zászlóversenyben amúgy nem lenne semmi rossz – színes vászon, tű és cérna van bőven az országban, és serény varrónők is akadnak –, ha a „vetélkedő” nem egymás ellen menne ki.

Kétségkívül jobban mutat Bukarest és a nagyvilág előtt, ha egyetlen autonómiatervezet mellett áll ki a székelyföldi magyarság, egyetlen tervezet mellé sorakozik fel minden magyar párt és szervezet, nem pedig két statútumról folyik a vita, miként jelenleg.

A vádhatóság nem csak a kormosokat – sőt nem is minden kormost! – kérdez meg a cselekedetei felől, hanem bizonyos politikai játékoknak megfelelően sokakat be is kormoz.

Romániában még mindig vannak gyermekek, akik soha nem jártak iskolába, nagymértékű az iskolaelhagyás, a megfelelő nevelésben nem részesülő fiatalok aránya is egyre nő.

A biztonsági háló fenntartását célzó engedmények mögül egyértelműen kilóg a lóláb: a politikai elit ismét a gazdaság teljesítményén felül költekezik, a jóléti intézkedések költségeit pedig jórészt a lakossággal fizetteti meg.

Sokakkal ellentétben nem tapsoltam meg a Korrupcióellenes Ügyészség látványos, profi filmrendezőket is megszégyenítő módon tálalt akcióit.

Pontával vagy Opreával az ország élén ott vagyunk, ahol a part szakad: az agyonkozmetikázott, népszerűséghajszoló kormányzás pillanatnyi előnyöket teremthet, hosszú távú fejlődést azonban nehezen.

A román állam ma nemhogy nem értékeli a magyarság által nyújtott többletet, hanem kimondottan annak elsorvasztására törekszik, mint nem egy oktatási intézményünk, a visszaszolgáltatás kálváriája és érdekvédelmünk sorsa bizonyítja.

Sokba fog kerülni nekünk ez a puskaporszagú rágógumi-demokrácia, kezdve a hadászati kiadások növekedésétől. Például autópálya-építés helyett vadászgépeket vásárolnak.

A Főtér.ro belepillantott a román érettségizők dolgozataiba. Ilyeneket találtunk. Vigyázat: EZ IS HUMORVESZÉLY!

A hatalom fölött aratott részsiker ellenére továbbra is koraiak azok a várakozások, miszerint a külügyi hírszerzés (SIE) vezetőjének beiktatása az első lépés lesz egy új parlamenti többség kialakítása és a baloldali kormány megbuktatása irányába.

Meg lehet-e szerettetni félelemkeltéssel a román trikolórt, pláne ha a kisebbséget lefitymáló, felfuvalkodott hatalom akarja ezt tenni? A válasz egyértelmű. Nem lehet, hiszen a félelem csak a gyűlöletet táplálja, s a dacot erősíti.

Ha tudomásul veszik végre, ha nem, leáldozott a szocialistáknak.

Ami azonban háromezer év után, ma történik Európában a magyar nemzettel, az maga a megengedett nép­irtás Ukrajna, Románia, Szlovákia terrorállamaiban.

Miközben a képességfelmérő és az érettségi vizsgák környékét mindenféle módon megpróbálják hermetikusan elzárni a befolyásoló tényezőktől, nehogy pár tizeddel, századdal meghamisítsák valakik vizsgaeredményeit, az abszolút hidegen hagyja az illetékeseket, hogy félanalfabéták a börtönben egyik napról a másikra könyvszerző tudós főkké, többkötetes szaktekintélyekké válhatnak. Amennyiben rendelkeznek bizonyos pénzösszeggel.

Ezeken a találkozókon elvárásszerűen csodás élménnyé szelídül a középiskola, amely sokaknak egykor azért jó néhány megaláztatás, de legalábbis az olykor gyomorideggel tűzdelt, bizonytalan köznapok, a megfelelni próbálás színhelye volt.

Székelyföld mint európai kulturális főváros számomra elsősorban modernizációs folyamat. Székelyföldet XXI. századivá kéne építenünk.