Hol az „igazság igazsága”?

Mégpedig pontosan a Nagy Román Egyesülés 100 éves évfordulója alkalmából. Árulás!

Egy új szélsőjobbos román párt megalakulása még inkább arra kényszerítheti a soviniszta gesztusok iránt amúgy is fogékony „közép” pártokat, hogy a szélsőséges érzelmű szavazók megtartása érdekében versenybe szálljanak magyarellenesség terén az új alakulattal.

Hogy a fegyveres maszkosok (és nyilván a titkosszolgálat által) megtámogatott korrupcióellenes ügyészek réges-régen túllépték a normalitás és jogállamiság határát, szép lassan már senkit sem érdekel. A tökéletes rendezésnek köszönhetően már csak azok emelnek szót, akik maguk is célkeresztbe kerültek.

Kérdés azonban, hogy a márkás öltönyökben, luxusautókkal flangáló, drága ékszerekkel feldíszített, nyilatkozataik alapján busás vagyonnal rendelkező elöljárók helyzetén mennyit lendít, ha a kávépénznek elegendő rongyos 1000–1500 euró helyett egy-két bevásárlásukat is fedező 4000–5000 eurót kapnak.

Ponta azonnal jelezte abbéli szándékát, hogy újra átvegye a kormánykereket. Azért az módfelett érdekes, hogy a helyettese sem úszhatta meg a plágiumgyanút. Úgy látszik, a Dîmbovița partján nem juthat miniszterelnöki székhez az, aki nem lop, akarom mondani: szellemi javakat is.

Egy orvos „csak” életeket ment, a tanár a jövő nemzedéket készíti fel, hogy is „érhetne” annyit, mint egy miniszter (ami egyébként szolgát jelent, tehát szolgálnia kellene), vagy egy titokszolga, akiről nem tudni pontosan, mit csinál!

Igen, jól olvasta, nem kapott napszúrást.

Továbbra is alapos túllövésnek tűnik a korábbi évek korrupciós esetei, érettségi panamái által kiváltott hatósági éberség, illetve annak jegyében a dolgozatjavítások „elvándoroltatása".

Nemzedékeket fosztanak meg attól a lehetőségtől, hogy szülőföldjükön, Erdélyben maradjanak, mert itt a munkavállalásnak ma már az egyik feltétele a román nyelv ismerete. A román anyanyelvűek számára kidolgozott irodalom tanításának programja kisebbségiek számára teljesen alkalmatlan a nyelvtanulásra.

Victor Ponta pedig ismét, minden eddiginél nyilvánvalóbban bebizonyította: túl nagy neki a kormányfői, az államférfiúi kalap. Nem több egy önző, kisstílű politikai kalandornál, aki országát is feláldozza, hogy saját bőrét mentse.

Oprea volt, aki óriás zászlót bontatott Székelyföldön, de benne van minden kisebbségi jog visszavonását vagy meg nem adását célzó akcióban, mert ennek a gyülevész hadnak egy közös törekvése van, az ország teljes románná tétele.

Be kellene már végre látni, hogy a bukfenciskolák sokasága selejtet termel folyamatosan. Az egyetemek nemkülönben. Akár a bölcsészkarról, akár az orvosiról beszélünk.

A Nyugat úgy képzeli el az egységes Európát, hogy mindenki egyenlő, mindenki számára adottak a lehetőségek, de valakinek dolgozni is kell azért, hogy az IMF-nek legyen mit kölcsön adnia.

Az állam óriási energiákat szív ki az ortodox egyházból, és ez kölcsönös. Az erő gyakori fitogtatását pedig – jól tudjuk – rendszerint más vallások és nemzetiségek bánják.

Ha a rendőrök éjszaka nem dolgoznak, nyilván kisebb esélyük lesz a korrupcióra.

Nehéz elhinni a javulást ott, ahol már 25 éve csak kapkodást és fejetlenséget látunk, ahol majdnem évenként cserélődik a miniszter.

Mit lehet tenni egy szekusállamban a szekusok ellen, hogy ők a székelyeket, magyarokat, de ugyanígy a másképp gondolkodó románokat ne ijesztgethessék, fé­lemlíthessék, torolhassák meg?