Normalitás felsőfokon

A bözödújfalusiak közül többen azért cseréltek vallást, hogy meneküljenek, és azért nem menekültek meg, mert vallást cseréltek.

Egy folyamatosan veszélyeztetett nemzeti közösség nem engedheti meg magának a tétovázást, bizonyítványának örökös magyarázatát.

Ha körülnézünk Erdélyben, majd minden városban találunk – még ott is, ahol valójában semmi keresni valójuk nem lenne – egy-egy Mihály vitézt, Avram Iancut, meg egyéb 1848-as román „hőst”, vagy más, enyhén szólva ellentmondásos román történelmi figurát ábrázoló szobrot.

A valós harmóniához kölcsönös megértésre, toleranciára, egymás nemzeti és kulturális értékeinek a megbecsülésére, a demokratikus értékek iránti nyitottságra lenne szükség. Addig minden olcsó szlogen marad.

„Ha ennyire gyökeresen másképp érzek és gondolkodom, mint a kormány, nem morális, hogy kihasználjam az útlevél adta előnyöket.” Interjú.

Az erdélyi magyar közösség igényességéről, önbecsüléséről rendkívül rossz bizonyítványt nyújtanak a különböző intézmények homlokzatán, helységnévtáblákon, sőt hivatalos szövegekben éktelenkedő, bántó tévedések.

Ciprian Dobre megyei tanácselnök és Lucian Goga prefektus úgy viselkedett, mint két önmagával eltelt pártelvtárs, aki saját tetszése szerint értelmezi az általánosan elfogadott erkölcsi normákat.

Lehet keresni a jelzőket, hogy gyerekes, nevetséges vagy éppen sértő, intoleráns a két Maros megyei irányító gesztusa, de tény: sikerült újabb éket verniük.

Én vagyok-e a hibás a személyes bojkott megtöréséért, vagy az a szervező, aki beadta a derekát a Heineken talicskával hozott pénzének? Döntsön az olvasó, akik közül, mint láttam, sokan utálkozva, de szintén itták a ciuc-i sert.

Kis ízelítő abból, hogy mennyire érdemlik meg honatyáink az újabb fizetésemelést: három évvel a hivatali eskü letétele után a képviselők több mint egyharmada (a 387 képviselő közül 92) idén egyszer sem szólalt fel a plénumban, 44 pedig mindössze pár másodpercet töltött a mikrofonnál, amíg letette az esküt.

Aligha várhat el őszinte tiszteletet az az állam, amelynek legfőbb helyi képviselője annyira beijed egy székely zászlótól, hogy hisztis óvodásként elviharzik a helyszínről.

Amikor a román belügyminiszter és hadügyminiszter legfontosabb üzenete a Székelyföldön az, hogy a csíkszeredai rendőrség udvarán felhúzza Románia legnagyobb trikolórját, akkor bizony nem lehetünk nyugodtak.

Nehezen elképzelhető, hogy a beharangozott 8–9 százalékos olcsulás hírére oly élelmiszer-vásárlási láz tört volna ki az országban, amely máris ily mértékű bevételnövekedést hozott.

Miért a balliberálisok hirtelen támadt menekültpártisága? Azon túl, hogy az internacionalizmus, majd a globalizmus elkötelezettjeként, kiszolgálójaként, sőt rabszolgájaként a mindenkori baloldal mind a mai napig a nemzetet tekintette, tekinti a legnagyobb ellenségének?

Egy, a magyarok, székelyek ellen harcoló „forradalmár” kap szobrot, akit talán hősnek tekint a lakosság fele, a másik fele viszont elnyomónak.

Sabin Gherman közérthetően elmagyarázza a pénzügyi és közigazgatási autonómia hasznát. Ismét. És már csak meg kell csinálni. Egyszerű!

A tusványosi szabadegyetem jelvényárusára miniszterelnöki szinten reagálni nem egyszerűen túlzás, hanem több mint nevetséges. Victor Ponta, Románia kormányfője mégis megtette.