Ha jönnek a Mohamedek, mondjátok, mi lesz

De hát Krisztus parancsa éppen olyan szolidaritás imperatívusz, melyre felépült egy közösség! Nem tartom Krisztusnak azokat, akik a menekülteken segítenek, csak azt állítom, hogy léteznek bizonyos abszolút eszmék, melyek legalább eszünkbe juthatnának.

Milyen szép is lenne, ha a magukat a székelyföldi románok képviseletének mondó szervezetek méltóan tudnák megülni az általuk ünnepnek tartott eseményeket ahelyett, hogy rendezvényeiket rendszeresen a magyarok provokálására használnák fel.

Nem Európa roppan bele a menekülthullámba – hanem az európai szellemiség.

A agyhatalmak által a térségre erőltetett „arab tavasz” közismerten nem demokráciát és nyugalmat, hanem nyomort, terrort és menekülést eredményezett.

Eldöntöttem, többet nem próbálok sem meggyőzni, sem helyesbíteni senkit, nehogy megsértsek valakit előítéletei szabad kiélésében.

Látványos, provokatív akciókkal hívták fel magukra a figyelmet a Kétnyelvű Dél-Szlovákia csoport tagjai, akik időnként a szlovák rendfenntartó szervekkel is összeütközésbe kerülnek. A KDSZ egyik – névtelenséget kérő – aktivistájával beszélgettünk.

Ha a Nyugat úgy érzi, felkészült sok millió, más kontinensről érkező idegen befogadására, de a román útlevél még mindig derogál, akkor jaj nekünk, Európa.

A kisebbségek Európa-szerte kulturális pluralizmusra, azaz kétnyelvűségre, két- vagy többkultúrájúságra törekednének. Azaz nem hajlandók tovább virágoztatni Európa többségi társadalmait – gyakorlatilag ingyen.

A román hadsereg általuk felszabadításként megélt 1944-es bevonulása a helyi magyarság számára éppen ellentétes üzenetet hordoz, az azt megörökítő zászló tehát semmiképpen nem alkalmas arra, hogy a Sepsiszentgyörgyön élők közös, mindenki által elfogadott jelképe legyen.

A mi csendes küzdelmünk ritkán éri el a nemzetközi média ingerküszöbét. Ugyanis senki más életterét nem akarjuk elbitorolni. Sőt, a miénkre fáj másoknak a foga.

A magyarországi menekültügy kétségtelenül egy új világtörténeti jelentőségű folyamat minket érintő része – írja Bakk Miklós a menekültválságról.

Az esetenként nem kis tőkével beszálló külföldi cégek közül nem kevés egyszerre csak a legsötétebb dzsungelben találta magát, s amikor ráeszmélt a keserves valóságra, visítva rohant el, sokszor hagyva a befektetést a romániai partnerre, csak ne veszítsenek többet a kalandon.

Valószínűsíthető, hogy egy kisebbségi sokkal jobban átérzi az üldözött, menekülni kényszerülő, állami erőszakkal megfélemlített migráns lelki állapotát.

A számos felesleges pert, viszályt okozó városházi toronyzászló ügye túlfűtött, korántsem akkora jelentőségű, mint amekkorát tulajdonítanak neki.

Itt hatalom és korrupció kéz a kézben jár, mindennapjaink része, végigkíséri egész életünket – a bölcsőtől a koporsóig.

A csúszópénz átadójának házi őrizetbe helyezése rávilágít arra, hogy a csúszópénz adása is bűncselekmény, aminek elkövetésével látványosan keveseket vádolnak meg. A megvesztegetők átvedlenek feljelentőkké, tanúkká, ami nagyban elősegíti a nyomozati munkát, ám a törvény szelleme nem érvényesül.

Oprescu bűnbandává sülylyesztette a bukaresti városházát, amelynek korrupt vezetői vele együtt közpénzen tettek szert busás vagyonra.