Össztűz alatt

Hiába érettségizik magas osztályzattal román nyelv és irodalomból, nem sokra megy, amikor egyszer csak nem verset kell elemeznie, vagy nem egy összetett mondat ágrajzát kell felrajzolnia, hanem venni akar egy kiló sertéstarját.

Ez a szóhasználat elfogadhatatlan egy minisztertől, Aurescunak Ponta előtt kellene lemondania.

A román kommentárok zöme azt bizonyítja, hogy egy cseppnyi empátia nincs a véleménymondókban.

Igen! Az antimigráns energizáló gömbrúna! És tudják, mi a tragédia? Hogy ez nem vicc! Figyelem: VALÓSÁGVESZÉLY!

Óriási előnyt jelentene számunkra. Olvassák csak el.

A román állam önszántából nem hajlandó olyan jogokat biztosítani a magyar nemzetiségű román állampolgároknak, amelyek a románokat alanyi jogon megilletik.

Aki „magyarpárti”, annak zokszó nélkül el kell fogadni szögesdrót kerítést, hatósági brutalitást, a menekültek démonizálását, az embertelenséget, amit velük szemben tanúsít a magyar vezetés.

Talán a kulisszák mögött már az új kormány felállításáról egyezkedtek?

Azt tartja a mondás, hogy alkalom szüli a tolvajt. Ha ezt tekintjük kiindulópontnak, bármi lehet „alkalom”. Az is például, hogy az európai menekültügy kapcsán a román kormányfő vadabbnál vadabb vádakat, alpári támadásokat fogalmazzon meg az „ősellenség”, a magyar kormány ellen.

A miniszterelnöknek lesz ideje elgondolkodni azon, hogy azok az illegális bevándorlók — a tegnapi hírek 2 afgánról szólnak —, akik véletlenül tévednek Romániába, miért fakadtak sírva és kérték visszafogadásukat Szerbiától.

A probléma magyar szempontból az, hogy míg a budapesti álláspontot Európában nem sokan osztják –vagy ha mégis, jól titkolják –, addig a románok csupán visszhangozzák, amit Bécsből, Párizsból vagy Brüsszelből is hallunk.

Zsigeri magyarellenesség fűtötte megnyilatkozásait el lehetne intézni azzal, hogy szociáldemokrataként a jobboldali Orbán-kormány elleni szokásos politikai csörtéjét vívja, csakhogy Ponta hazudik, mint a vízfolyás.

Én valóban hiszek abban, hogy a menekülteknek helyük van köztünk. Mert hiszek abban, hogy nem csak egyénekként, de közösségekként is képesek lehetünk harmonikusan együtt élni.

Veszélyes terepre tévedt az amúgy is zavartan bóklászó, hatalmát vesztett miniszterelnökünk. Kicsúszott kezéből pártja, kormánya és országa ellenőrzése, senki nem veszi már komolyan a nagyvilágban, nem tud megbirkózni belső ellenfeleivel, csatába indul hát Magyarország, a magyarok ellen.

Romániában igencsak értenek ahhoz, miként kell demokratikusnak aligha nevezhető törvényekkel biztosítani, hogy még véletlenül se érvényesülhessen a népakarat. Ezt szolgálja a polgári kezdeményezésekre vonatkozó szóban forgó jogszabály is.

Sajnos, egyet kell értenem a kerítés fenntartásával. Gyermekeink és életünk nyugalmáért, amíg jobb megoldás nem születik. A menekültútvonal miért csak Magyarországot sújtja az unióból, s nem Szlovéniát, amely ugyancsak határos Ausztriával?

Ma már tény, hogy minden, ami történik, a rossz irányt szabó liberalizmus következménye, hogy a multikulturalitásra hivatkozva megpróbálták és sokan ma is próbálják eltiporni a keresztény gyökerekkel rendelkező, keresztény értékekre épülő Európát.