Svédbotrány

A józan ész – és az európai kultúra védelme – azt diktálja: az ajtókat zárva kell tartani, szigorúan őrizni kell, és csak azok előtt szabad kinyitni őket, akik valóban segítségre szorulnak, akik elfogadják az európai értékeket, és azok szerint akarnak élni.

Kérdés: képes lesz-e a Barca olyan hatással lenni Artur Massra, mint az euróövezeti tagság elvesztésének veszélye Cipraszra?

A legfontosabb hírközlő és műsorszóró csatorna máig nem nyerte vissza szavahihetőségét, és még mindig a hatalom hivatalos szócsövének számít, mint 1989 előtt.

Arra, hogy környezetvédelmi megfontolásokra hivatkozva esetleg bezárják a kombinátot, az illetékes szakemberek sem számítanak. Az azonban szerintük is joggal elvárható lenne, hogy egy független szakértői bizottság vizsgálja ki a vegyi üzem okozta szennyezést és annak egészségkárosító hatását.

A délről jövők áradata még nem enyhül, de már egyre több jel utal arra, hogy az ázsiai és afrikai országokból Európába vándorlók sem a rendszer elől menekülnek.

a nemzetpolitikát a gazdaságfejlesztés felé elmozdító magyar kormány további hathatós támogatására van szükség, illetve közösségi összefogás, földadományok kellenek.

Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter némi előnyben van Pontával a nyilatkozatháborúban, hiszen joggal így reagálhatott: „Több szerénységet várnánk el a bűnvádi eljárás alatt álló román miniszterelnök külügyminiszterétől.”

Politikusaink mindeddig rosszul teljesítettek, kampánycélnál többet nem jelentett számukra az autonómia, vitázgatnak, elkonferenciázgatnak a témáról, elkészült néhány törvénytervezet, acsarkodásra adott lehetőséget, érdemi vitára kevéssé, és többnyire megriadnak, ha a szép szavakon túl gyakorlati lépéseket is tenni kéne.

Az egész bagázs úgy véli, a korrupcióellenes ügyészség és a legfelsőbb bíróság – jó komcsi szokás szerint – tévedhetetlen… Hát ilyen egy jogállam?

Konkrétan. És úgy tűnik, be is fogja.

Az alábbiakban arra próbálok választ keresni, hogyan nyilvánult meg sok romániai (innen származó vagy ma is itt élő) magyar a menekültválságban, és miképpen vezethető ez vissza a diktatúrára.

Persze már önmagában aberráns elképzelés, hogy egy kormány futballcsapatot vásároljon, pláne egy másik országban, de ez senkit sem akadályozott meg abban, hogy szinte nemzetbiztonsági kockázatot vizionáljon egy futballcsapatban.

A Fekete-Körös völgyében akad még több olyan, részben magyar falu, amelyekről érdemes olvasni, amelyeket érdemes felkeresni, amelyekkel érdemes kapcsolatba kerülni. És talán akkor rájövünk, hogy mit is jelent a mindennapi élet a szórványban.

Kelemen arra a felismerésre jutott, hogy a kisebbségi jogok terén Románia rossz úton jár. Hogyan lehetséges, hogy erre csak most döbbent rá az RMDSZ elnöke?

A mindennapok valósága rendre azt bizonyítja, hogy románok, magyarok, cigányok és zsidók – társadalomkutatók által használt terminológiával élve – „párhuzamos” világban élnek, kevés kivételtől eltekintve nem törekszenek kapcsolatot létesíteni egymással.

Egyetlen konkrét eredménye lesz ennek a rendszeres öblögetésnek: a kifejezés megkopik és maradék tartalmától kiürülten élctáblává torzul, majd szitokszóvá, végül archaizmussá sorvad.

A nagyvilágban senki nem veszi komolyan a román vezetést, és bár az EU-s tárgyalásokon Johannis képviseli az országot, az ő érvelését sem erősíti, hogy nem tud leváltani egy korrupcióval megvádolt kormányfőt.