Ki a kakas a szemétdombon?

Nem hitték – s bevallom, mi sem nagyon –, hogy rács mögé lehet dugni őket.

Megtörtént, amire senki sem számított. Rács mögé kerülnek a román futball nehézfiúi. És, remélhetőleg, letűnnek a színről.

A Székelyföld területi autonómiája mellett a gyülekezési jog és a szólásszabadság tiszteletben tartásáért is tüntessenek hétfőn a világ magyarjai Románia nagykövetségei előtt – kéri Izsák Balázs, az SZNT elnöke.

Az abszurd dráma minden eszköze itt már olyannyira adott, hogy Ionesco úr bizonyára a sírjában is megfordult néhányszor.

Anélkül, hogy bármiféle katonai beavatkozást tervezne, vagy ne adj’ Isten, Románia területi integritására törne, a Székely Nemzeti Tanácsnak sürgősen az észak-atlanti szövetség segítségét kell kérnie.

Be kell látnunk: öt százalékos parlamenti képviselettel valamicskét is csak úgy lehet elérni, ha szükség van erre az öt százalékra a kormányzáshoz

„Nem lehet azt sem feltételezni, hogy azért, mert »felmenekültek a hegyekbe«, és nem közösködtek, nem kereskedtek a rómaiakkal. Mert ha így történt, akkor nem romanizálódhattak, nem tanulhattak meg latinul.” Interjú.

Mert mi is történt, történik tulajdonképpen Ukrajnában és a Krímben?

Nem éppen így képzelte el a börtönválogatottat Moldova György a legendás Ferencvárosi Koktélban (tudják: egy rész rum és két rész rum, de jól összerázva!), de így is szép kis csapatot delegált kedden a román futball a büntetés-végrehajtási intézetekbe.

Beindult a lázas lobbizás. Új munkahelyért, új megrendelésekért, új öltönyért, új íróasztalért, hivatali autóért és névjegykártyáért, minisztériumi állásért. Mondjuk, tanácsadói szinten.

Ahol hirtelen felindultságból, ösztönszerűen, személyes benyomások és megérzések alapján médiapolitizálnak a politikai ágensek, ott egyenesen félrevezető racionális elméletekre, de még működő ideológiai konstrukciókra is rávetíteni a „végeredményt."

avagy Müsorka az adásolásról.

Bár egyelőre áll a bál az új kormány parlamenti megerősítése körül, látszólag mindenki „a kutya ugat, a karaván halad” elv mindenekfelettiségében látszik hinni.

Ó, hány és hány olyan „tanügyi kádert” ismerünk, akit már rég el kellett volna zavarni a pedagógusi, nevelői pályáról, vagy egyáltalán rá sem kellett volna engedni!

A következetesség azonban nem erény errefelé, és a kormányok szavatossága rövidebb, mint egy vasalónak.

Hogy békés csehszlovák széthullást vagy délszláv csetepatés szétesést hoz-e a jövő, azt még nem tudni.

„A szépirodalom területéről valószínűleg a vers őrizte meg leginkább ősi jellegét, hiszen művészetünk ágazatainak kezdeti, még fejletlen gyökerei a történelem előtti időkben mind-mind varázseszközök voltak, a mágia eszközei.” Interjú.