Hármas sípszóra várva

Vajon mi lenne, ha a normális emberek, románok és magyarok, megegyeznének, hogy megszabadulnak a körülöttük ólálkodó kis hiénáktól?

Hűen tükrözi a közösség saját nemzeti identitásáért folytatott küzdelmét, hogy huszonöt évvel a romániai rendszerváltás után is harcolnia kell jelképei szabad használatáért, anyanyelvi jogai érvényesüléséért.

A megmozdulás hivatalos üzenete az önrendelkezés jogának követelése volt, aminek semmi köze a románellenességhez.

Amíg a magyar és angol nyelvű felszólalások mellett román szót, erdélyi, székelyföldi román felszólalót nem hallunk, addig küzdelmünk aligha járhat sikerrel.

Zuschlag János most törleszteni akar. És törleszt is. Jól időzítve.

Ha jól meggondoljuk, egyesek éppen fizetéslevonást érdemelnének odafent a kormánypalotában, mert nem dolgoznak jól.

A románság számára az autonómia továbbra is mumus. Igazi mumus, olyan, amilyet még senki se látott, nem tudja, miről is szól, de mindenki fél tőle, meg van győződve róla, hogy a megtestesült rosszat jelenti.

Hogy ma mégis képes vagyok a kezembe venni egy biológiakönyvet, egy történelmi tanulmányt, egy irodalmi művet – bocsássanak meg volt tanáraim, de – az az én érdemem.

De mi lesz, ha a bukaresti kormány komolyan veszi az idei megmozdulást, és harminc napon belül, sürgősségi kormányrendelettel, megadja az annyira „áhított" székely autonómiát?

Sajnálattal veszem tudomásul, hogy ezt a felkérést nem mindenki értette meg, és a postaládákba bedobott, Hazai pálya című propagandaanyagon keresztül a Jobbik kampánycélra kívánja felhasználni rendezvényünket.

„Félek attól, hogy megtanuljam, milyen eszközökkel lehet hatást elérni, s azokkal netán tudatosan éljek is.” Interjú.

Az RMDSZ-nek számolnia kell azzal: ha a kormányzás kedvéért kifarol az autonomista mozgalmak mögül, egyszer csak választók nélkül marad.

Minden fórumon itthon és a nagyvilágban mutassuk fel: nem csupán a magyarok jogfosztásában jár élen a román állam, hanem alapvető emberi jogokat is korlátoz.

Aki liter pálinka áráért sem képes kitenni lélekemelő zászlónkat háza, temploma homlokára, ott valami hézag van belül.

Most, a kormányprogram bevezetése, és még inkább gyakorlatba ültetése előtt úgy néz ki: van benne néhány jó ötlet. Hogy az egész mennyire lesz életképes, az majd később derül ki.

Zene és könyv. Jól megfér egymással. Sőt, a zene viszi a könyvet. Általában. Most nem.

Évtizedeken keresztül úgy tűnt, az akció sikerrel járt: az erdélyi arisztokráciát „kivégezték”.