A vágyvezérelt elit esete a manelistával, avagy ilyen az ideológia, amikor beletenyerel a nagy büdös valóságba

„2324. június 9. Helyi, körzeti és regionális választások. Ön demokratikus szavazási szándékot jelzett. Kérjük, az alábbi három sor mellett, a jelzett pontokban nyomja meg az érintőpanelt, hogy leadja szavazatát. A sikeres demokratikus szavazást hangjelzés követi.”

Írásunk abból a feltevésből indul ki, hogy egy óriásplakát saját magát nem láthatja, így azt sem tudja, milyennek látják őt mások.

Egy csoport kolozsvári egyetemi oktató levelét megírta, kritikátlan palesztinpárti könnyeivel azt is telesírta.  

Időpont: 2127. november 16. standard idő szerint 17:06. Helyszín: egy domboldalon álló családi ház műszaki melléképülete. Szereplők: két atyafi, aki egy bonyolult szerkezet körül ügyködik elmerülten.

Egy margittai férfit a saját udvarán vert meg egy másik, annyira elszabadultak a politikai indulatok. Hová vezet ez?

Lement egy vita az RMDSZ etnikai politizálásáról, aztán véget ért. Azóta is vége van.

Az alábbi dramolett a Mirrmurrdélyi Progresszív Álomalom-köztársaságnak kikiáltott bunkerben zajlik. Szereplői a Forradalmi NyaldfElit Macskommandó tagjai. Az elején sokan vannak, a végén kevesen. De ez természetes. Mert fő az egyetértés.

Na persze nem az ő életük munkájáét, hanem egy kevésbé szerencsés állampolgárét.

Egy Budapest–Kolozsvár buszút antropológiai tanulságairól.

„A következő két hónapban a térség összes lakója elköltözött innen, valóságos népvándorlás volt. Nem tudták pontosan megmagyarázni, hogy miért, csak arról számoltak be, hogy egyik napról a másikra ellenállhatatlan késztetést éreztek a költözésre.”

„Bezzeg a nagyapám tokaszalonnával ette a császárszalonnát!" Nem is olyan képzelt riport egy ebéd közben kipattant polémiáról.

A Föld úgy jó, ha lapos, a hűtő meg, ha orosz, még ha meg is olvasztja a stekkert.

A lakosság negyede nincs az országos vízhálózatra csatlakozva. Az ellentétek és szakadékok országában verhetjük a mellünket, hogy nagyobb a vásárlóerő, mint Magyarországon, de minek hiszünk inkább: a statisztikának vagy a szemünknek?

Mi történik, ha a mioritikus haza miniszterelnöke elfárad és olyat mond, amitől álmában is retteg? Vagyis elismeri, Románia nem feltétlenül úgy egységes és oszthatatlan, ahogy a hivatalos diskurzus mantrázza?

Megint nem történt semmi különös, mégis kitört a minivihar a minibiliben, és az egész legalább annyira kínos, mint Arató András (akitől mindenki nevében elnézést kérünk) mosolya.

Továbbá szó esik poszttraumás stressz szindrómáról, asszimilációról, a magyar aszatról, illetve Lars von Trier dán rendező Idióták című filmjéről is.

„a felkelés előtt bevezették az általános adattörlést, amikor a közös történelemkönyv botránya után megint eldurvultak a dolgok és az etnikai összetűzések megint polgárháborúval fenyegettek.”