Az erdélyi magyarság, mint olyan, betegség, netán mentális zavar?

Tévedés, hogy az erdélyi nemzeti identitások maradéktalanul összeférhetők egymással. Nem lehet és nem is kell feladni sem az identitást, sem a világrészek párhuzamosságát.

Nem, nem egy kirándulás emlékéről szól ez az írás. A (számomra bár) legnagyobb tegnapi, mai, holnapi erdélyi magyar regényíró kilépett az ajtón, akkurátusan bezárta maga mögött és elindult… fel, az Üveghegyre.

Köszönjük olvasóinknak, hogy eddig is velünk tartottak, megyünk tovább!

A köztéri műalkotások körül gyakran fellángolnak az indulatok. Vajon miért? Az egyik közhelyes válasz az, hogy a buta nép nem ért a művészethez. Viszont van egy másik adható válasz is: a kulturális elit arrogáns módon viszonyul a körein kívül levő valósághoz, amelyről sok tapasztalata nincs.

Eleve kudarcra ítélt minden olyan progresszív társadalommérnöki törekvés, amely nem a helyi realitások megértéséből indul ki.

Nagy csend övezte Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök személyét az idei év elején (és a tavalyi végén). Aztán kiderült: a mandátumait felélő jóember dolgozik. Pontosabban: igyekszik jól elhelyezkedni.

Ne aggódjunk, a Kincskereső kisködmön fennmarad. Azon viszont gondolkodhatunk, hogy ki fogja elolvasni.

A mesterséges intelligencia nem tudja sem pótolni, sem helyettesíteni a személyes kapcsolatainkat, a szemtől szemben átadott tudást és az intuíciót. Jó eszköz lehet-e a mindennapjainkban? Merengések a jelenről.

Mikor mennek az erdélyi magyarok ingyen az űrbe, meddig lesz Emil Boc polgármester Kolozsváron, mi lesz az AUR utódpártja? Kiderül az Országos AI Hírügynökség jövőbeli hírfolyamából.

Finom a gyorséttermi sültkrumpli ketchuppal, de csak egy étel. A tárkonyos-tejfölös erdélyi csorba azonban kicsit többről is szól, mint evésről.

A két téma közt első ránézésre semmi kapcsolat nincs. Ha viszont az ember belegondol, eszébe juthat a közmondás: a kutya is jó dolgában vész meg. Csipike, a gyermeklelket bántalmazó mesehős? A külön tanári kapubejárat, mint diáklelket diszkrimináló entitás?

Hogyan vesztettünk el végképp minden szolidaritást a másik iránt, és hogyan vált az agresszió a fő kommunikációs stratégiánkká?

Képesek vagyunk felismerni, hogy a műemlék épületeink mikor veszélyeztetnek emberéleteket?

Szilveszter környékén egy ideje menetrendszerűen kitör a háború a „kretén” tűzijáték-kedvelők és a „bölcs” állatbarátok közt. Na de a szint, polgártársaim, a kommunikáció szintje…

A karácsonyi népszokások nem tűntek el, csak átalakultak. Alább felvázoltunk ezek közül néhányat egy urbanizálódott erdélyi család képzeletbeli mintáján keresztül. Dobja sutba a konvenciókat, és kapja elő a humorérzékét, hiszen senkinél sem sikerülnek mindig idillire az ünnepek.

József Attila például kitartóan csak a mamára gondolt. Iohannis elnök másra szokott gondolni…

Gyorstalpaló mese arról, hogy a buszozás és bevásárlás mégsem olyan egyszerű feladat.