Magyarul! De hogyan és hol?

Arra már eleve felkészülhettünk, hogy az idén, a centenárium jegyében a megszokottnál sokkal több szó esik majd az első világháború körülményeiről, az egyes személyeknek a különböző eseményekben és folyamatokban játszott szerepéről, az érdekek és szövetségek értelmezéséről és megítéléséről, és bizony aki egy kicsit is jártas a történelem ilyen jellegű kérdéseiben, előre tudhatta azt is, hogy a különböző oldalakon különböző értelmezést, megítélést és rangot kapnak majd az egyes események, egyes személyisé

Victor Ponta miniszterelnök maga is megpróbálta távol tartani a felelősséget kormánya első vonalától.

Ilie Bolojan mégsem Isten, annál inkább egy istencsapása, akinek a kegyetlenkedéseitől egyetlen váradi sem menekülhet; lassan-lassan oda jutunk, hogy tíz igaz ember sem marad a városban, mert Bolojan haragja az évek során mindenkit utolért.

Nekünk a mellékelt ábrák szerint olyan Nyirő Józsefre szabad(na) emlékeznünk, akkor is, ha minden sorát olvastuk, amilyen megfelel a romániai zsidó föderációnak.

A katonai orvosi egyetem 23 éves hallgatóját, Aura Iont tegnap eltemették, de a fejetlenül lebonyolított mentés valós felelőseit vajon megtalálják-e?

A minisztérium nyíltan beismerte: a hazai egészségügyi rendszer súlyosan alulfinanszírozott, ezért fontos, hogy célzottabban, gazdaságosabban működjön.

Kulturkampfot hirdetett Gyurcsány Ferenc, annak eredeti jelentése szerint: le a keresztény-katolikus világgal!

Ez a kérdés ma már egyre gyakrabban Ukrajna kapcsán fogalmazódik meg. Kezdetben teljesen költői kérdésnek tűnt, az utóbbi napok eseményei azonban ebbe az irányba mutatnak.

Az erdélyi magyar újságíróról akartam írni, de az olyan sikeresen álcázza magát, hogy azt kell hinnem, ilyen állat gyakorlatilag nincs is.

Indulásból elnézést kérek az Erdélyi-szigethegységben lezuhant repülőgép sérültjeitől és főleg az elhunytak hozzátartozóitól, de kimondom: drámájuk az egész rendszer perverzitására ráirányítja a figyelmet.

Gyáva, képmutató társaság lehet az, amelyik a minap mellszobrot avatott Hegyközpályiban szegény Horthy Istvánnak. Hiszen világos: valójában itt az apának, vitéz nagybányai Horthy Miklósnak szólt az árpádsávos tiszteletadás, meg az ő nevével fémjelzett korszaknak.

Én csínján bánnék a vörösinges, gerébes hasonlattal, hiszen maguk az EMNP csúcsvezetői voltak azok, akik a fundamentalista támogatók mai logikája szerint árulást követtek el.

Amikor elég nagyok lesznek a gyermekeim, meg a szomszédok gyermekei és a keresztgyermekeim, elkezdhetem őket terrorizálni, azzal, hogy bezzeg az én időmben mi volt, és bezzeg az én időmben mi nem volt.

Az Erdélyi Magyar Néppárt tagja és Sepsiszentgyörgy város tanácsában immár egyetlen – a volt kettőből – képviselője, tanácsosa vagyok. Nem érzem egy cseppet sem, egy percig sem, hogy erősödnénk a kilépésekkel.

Megszokhattuk már, hogy az oktatási törvény egyetlen változata sem ússza meg a változtatást az éppen hatalmon lévő miniszter mandátuma alatt, csupán az a kérdés, milyen gyakorisággal – és milyen irányúak azok a módosítások, amelyek gyakran az érvényben lévő jogszabállyal szöges ellen­tétben álló gyakorlatot írnak elő.

Ha magyar zászlót lengettek volna vagy autonómiát követelő jelszavakat üvöltenek a mobiltelefonba a szerencsétlenség áldozatai, akkor perceken belül bemérik őket.

Az ENMP szerint nincs tömeges távozás a pártból. Mondjuk, ehhez eleve tömegek kellenek bent...