Hűségkártya

Minden évben eljő az időszak, amikor intenzív idiótasági érzet kínoz. Az történik tudniillik, hogy a Bethlen Gábor Alap rabolja az időmet, én meg hagyom.

Korábban, még az 1990-es években el kellett volna kezdeni a kommunizmusnak azt a jogi értelemben is vett perét, amelynek erkölcsi vonatkozású elszámoltatását néhány emlékíró, megszállott történész és újságíró papíron, illetve hang-, és képanyagon több-kevesebb sikerrel megtette.

„A határon túli magyar szavazati jog kapcsán sokszor elhangzik, hogy szimbolikus, és hogy nem is igazán tudunk beleszólni a magyarországi választásokba. Én erre politikusi tapasztalattal a hátam mögött azt tudom mondani, ezek az állítások nem igazak.” Interjú.

Ismerjük be, hogy ma már nem a diszkrimináció akadályozza elsősorban az erdélyi, székelyföldi magyar családokat a felemelkedésben, hanem olyan civilizációs tényezők, amelyeket csak mi magunk küszöbölhetünk ki.

Én már nem csodálkozom, hogy a fiatal pártot sorra hagyják el saját korábbi vezetői és a jövőre kiszemelt képviselői, hiszen ilyen mélyrepdeséssel nem lehet olyan politizálást folytatni, mely a nemzetmentés igazi eszközének tekinthető.

A koalíciós feszültségek enyhülése kizárt, az sem lepne meg, ha a most hivatalba lépő liberális miniszterek alatt meg sem melegednének a bársonyszékek.

A kereskedelmi televíziók álcázottak, a kereskedelmi televíziók ilyenek.

A kilencvenes évek elején az egykori kommunista elit tagjainak, jó pozícióba került utódaiknak gondjuk volt a bizonyítékok eltüntetésére.

Miközben a nemzetközi pénzintézet és az Európai Bizottság pontosan tudni véli, mely irány mentén kell haladnia az országnak, Băsescu és Ponta telefonon intézi a pénzügyeket.

Két nap tárgyalás után a koalíció vezetői nem tudtak megállapodásra jutni arról, hogy milyenek legyenek az új erőviszonyok a kormányban.

Nem elég, hogy Putyin annyit igyekezett, és nyilvános szereplésként mégis csak párszavas mondatot engedtek meg neki, ráadásul ilyesmi is keserítette.

„A jelenlegi kurzus veszélyes a magyarságra nézve, mert tagadja a szabadság, az emberi méltóság és a szolidaritás hármas alapelvét, amely nélkül nincs demokrácia, de szabad és becsületes nép sincs.” Interjú.

Jó mintái vannak a pedagógusképzésnek, az oktatásszervezésnek, a felelősségvállalásnak, a minőségbiztosításnak vagy akár a felelősségre vonásnak – jelentette ki a maszol.ro-nak adott interjúban Péntek János.

A szétkommentált, illetve elhallgatott világ hámozott lufi, mögötte csak a nihil, a semmi van, az „esztelen kakofónia”.

Ujjongásra és irigységre sincs ok, az intézkedéssel nem, vagy alig nyernek az adósok, az államkassza fontos forrásokat veszít, egyedül a bankok nyerhetnek, na meg a kormány, népszerűséget.

Nyugodtan elmondhatjuk, mégis megvalósult Ceauşescu lázálma a „sokoldalúan fejlett emberről”, ami ugyan nem szocialista, de legalább liberális.

Képmutatás tehát az elutasító magatartás, mellyel nyugati államok egyes politikusai a bevándorlókhoz viszonyulnak, vélhetően voksszerzési törekvések, tehetetlenségük leplezése áll a háttérben.