Egy efféle természeti ficamnak maximum két-három évig van sikere – úgy hiszem –, aztán eltűnik.

A kormány szakértelmét látva kétes, hogy egyáltalán beszélhetünk-e koherens gazdaságpolitikáról jelenleg ebben az országban.

A román nép Nicolae Ceauşescu elvtárs által oly gyakran emlegetett leleményessége és tehetsége alighanem Elena Udreában öltött testet.

Avagy ha a hülyeség fájna, akkor Haáz Rezső is forogna a sírjában a nagy ordítozás miatt.

1993-tól, amikor először választották Markót az RDMSZ elnökévé, tanúja lehetett annak, ahogyan a nemzetközi intézmények fokozatosan elvesztik érdeklődésüket a romániai magyarság iránt.

Igazságtalanok lennénk, ha nem ismernénk el, hogy több mindenben, így a gyalázkodásban és a gyűlöletben határon innen és túl, nagyot léptünk előre.

Az EU-t és az USA-t egyáltalán nem érdekli az ukránok, oroszok, gagauzok véleménye, s bár folyamatosan szolidaritásukról és együttérzésükről biztosítják a lakosságot, a népszavazásokat nem ismerik el, a népakaratot félresöprik.

Minden arra mutat, hogy a Fidesz igyekszik leszorítani a nemzeti radikális pártot szavazati minimumára.

Az államelnök nagyromániás álmait zavarja a székelyek autonómiatörekvése.

Pedig a napnál is világosabb, hogy a jelenlegi hatalom azoknak a megszorításoknak a gyümölcsét aratja, amelyeket még a Boc-kormány foganatosított a gazdasági válság idején, és amelyeket ellenzékben Pontáék naponta kárhoztattak.

A magyar kormány szerint mintha az RMDSZ mégsem lenne labanc.

A Kárpát-medencei magyarság egészének jól jöhet, ha az ukrán válság miatt a nyugati hatalmak kénytelenek szembesülni azzal, hogy a kisebbségben élő nemzeti közösségek ügye számos államban megoldatlan.

A jelek szerint súlyos káderhiányban szenved az RMDSZ, legalábbis Marosvásárhelyen, ahol hónapok óta képtelen betölteni a koalíciós egyezség értelmében neki ígért prefektusi tisztséget. Lám, hová vezet a két évtizede tartó „szövetségi” kontraszelekció.

Igencsak valószínű, hogy azoknak a még fegyvert fogható tartalékosoknak, akik kötelezően hordták egy évig az egykori román néphadsereg mundérját, nem maradna sok dolguk, ha egyáltalán volna még mivel felszerelni őket.

Az európai parlamenti választások – bármilyen ellentmondásosan is hangzik! – igazi össznemzeti ügy, és brüsszeli számbeli képviseletünk is azt igazol(hat)ná, hogy a csonkolt országnak járó 21 képviselő nem „fedi” a Kárpát-medencei magyarságot.

Újabb pengeváltás a székelyek autonómiaigénye miatt: a székelyföldi politikusokat szeparatizmussal vádoló Traian Băsescunak Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere vágott vissza.

Tudományos tény, hogy a demokrácia nem biztosít száz százalékos védettséget a szélsőséges megnyilvánulások ellen.