A szövetség képviselői továbbra is győzelmüket hangsúlyozzák, pedig immár mindenki számára világossá vált: a harmadik mandátum az összefogás elmaradásán bukott el.

A név változhat, a fejek nem

A többségi választókat a sárdobálással lehet legkönnyebben urnához szólítani, és amíg ebben nem lesz változás, addig ugyanilyen csapnivaló kormányok fogják intézni a mi dolgainkat is.

Így persze könnyű teljesíteni a célt. Amit aztán pillanatnyi érdektől függően lehet sikerként és kudarcként is tálalni.

A számok tükrében jól látszik, hogy a néppárti szavazatokkal, illetve az összpárti indulásból fakadó szavazókedvi plusszal most is meglett volna a három erdélyi magyar képviselő.

Közülünk sokan már nem a szomszéd kecskéjének a kimúlását kívánjuk, inkább azért munkálkodunk, hogy dögöljön meg a sajátunk.

Ahogyan Romániában már megszokhattuk, az ideológia kevéssé számít, a pillanatnyi érdek mindent felülír.

Melyik az az angolkóros román felnőtt, aki elhiszi, hogy a Marianum egyházi épületet, a híres klinikákat, az egykori Jókai utca építészeti csodáit, Mátyás király szülőházát román építészek rakták?

Régről ismeretes, hogy a legtöbb román pártnak nincs semmiféle összefüggő, jól kidolgozott doktrínája, szélsodorta ideák szarkafészekhez hasonlító összevisszasága jellemzi eszmerendszer-nélküliségüket.

Mivel mindenki arról beszél és ír, hogy mit vár az idei filmfesztiválon és -tól, úgy döntöttem, én azt mondom el, mit nem néznék meg. Vagyis leleplezem az előítéleteimet.

Egy szervezet megújításához teljesen le kell rombolni a régit, elseperni annak minden porát, és alapjaiból építeni egy másikat.

Crin Antonescu PNL-je és Vasile Blaga PDL-je egyaránt belátta: csakis a nagyjából azonos támogatottsággal rendelkező két párt erőinek egyesítése révén képesek megállítani a „vörös úthengert”.

Jelen írás témája a szankció főnévről és jelentésudvarról való elmélkedés, s bár nem kell kizárólag Ukrajnára vonatkoztatni, a helyzet komolysága ezt is indokolja.

Az egy dolog, hogy Dan Şova miniszter jelen van (nemrég még tagadta a romániai holocaustot, aztán meggondolta magát…), de Ionuţ Ţene jelenléte már hányingerkeltő.

„Az RMDSZ mindig is nyitott volt az összefogásra azzal, akivel le tudunk ülni tárgyalni, és partnerséget tudunk kialakítani.” Interjú.

A történelmi tapasztalat azt bizonyítja , hogy az ide áramló tőke korábban sem fogta meg a székelyek fantáziáját.

A kérdés csak az, lesz-e a közeljövőben az unióban elég pénz a társadalmi béke megvásárlásához.