Európai szemmel

Nagyon sok Sabin Gherman van ma már. Interjú!

Kedves képviselő elvtárs, ezúton jelezném neked, hogy továbbra is beszélni fogok az autonómiáról.

Kár tehát arról értekezni, hogy Románia a kilencvenes években kinőtte az agresszív nacionalizmust. Él és virágzik az ma is.

Egy dolog, ha a Duna tévé, megelőzve e döntést, június 4-én méltó megemlékező filmeket sugároz, vagy ha világszerte történelmi előadásokat szervezünk, s másik dolog, ha hivatalosan ünneplésről beszélünk, koncertekkel, bulikkal, könnyed szórakozással kapcsoljuk egybe történelmünk leggyászosabb napját.

Érdekes időszak következik Európában is, ami „kiegészíti” az itthoni politikai-hatalmi tragikomédiát.

Vagyis érdemes észben tartani, és erre az EU-s partnereket is emlékeztetni: Romániában a szélsőségesség nem veszett el, csupán átalakult, és az összes fősodorbeli román pártban jelen van.

S ha már versenybe küld az RMDSZ egy saját játékost, azzal végig is kell rendesen csinálni a kampányt, nem lehet alibizni. Egy 2,8 százalékos eredmény akkora presztízsveszteséget okozna, amit nehéz kiheverni, kimagyarázni 16 nyaráig.

Szerinted hány áldozatnak kell még lennie Udvarhelyen, hogy a hatóságok és a közösség összezárjon, és kicsapja dzsungelbe/állatkertbe a majmokat? Interjú!

Még hivatalába sem lépett, és Szlovákia új elnöke többet tett a többség és kisebbség viszonyának rendezéséért, mint elődei együttvéve.

Újólag bebizonyosodott, érdekeink képviseletét felvállaló politikusainkra aligha számíthatunk.

Egy bizonyos, e párt bármely szilánkja nekünk csak árt, mert nem adnának sem nemzetiségi jogokat, sem autonómiát az erdélyi magyarságnak.

„Az európai országok aktív kisebbsége hatalmas sikolyt intézett az elitekhez, ez volt a tiltakozás egyetlen módja – nem gondolom azt, hogy Európában hirtelen többmillió fasiszta lett. Románia talán az egyetlen ország ma Európában, ahol nincs erős szélsőjobboldali párt.” Interjú.

Mert különben a dinoszauruszokkal pontosan úgy állunk itt Erdélyországban, amiként a székely himnuszban harsogni szokták érces agg torokból derék atyánkfiai nagy ünnepségek, a Magyar Szaurusz Napok záróakkordjaként: “porlad mint a szikla”. Ha már el nem porladt.

Ballagás tájékán mindig eszébe jutott, milyen volt, amikor maga is vállára helyezte fekete-piros batyuját.

Az élet nem csúf, nem is csak gyönyörűség, de valcerrel menyasszonyként átlépni talán nem épp a felnőtté válás egyik leghitelesebb formája.

Most még van esély megállni és megállj parancsolni a szélsőségesek felé kacsingató, velük kokettáló, az ő szájuk íze szerint megnyilvánuló „nemzeti” „mérsékelt” vezetőknek.

Azt az RMDSZ legelfogultabb hívei sem hihetik, hogy egyik napról a másikra feledésbe merülhet mindaz a kritika, amit például Kövér László fogalmazott meg nem egyszer a szerinte bolsevista fogantatású „érdekvédelmi és közképviseleti” szervezet számlájára.