Ez az egész ország belpolitikai (és gazdasági) értelemben olyan, mint a Hargita megyében pórul járt vonatok. Hol itt siklik ki, hol ott ugrik le a sínekről. S közben valakik büntetlenül lopják a mozdonyból a motorinát.

Arra voltunk kíváncsiak, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári karának filozófus végzettségű kari főtitkára miért éppen Móhandász Karamcsand (Mahatma) Gándhí filozófiai gondolkodásáról írt könyvet. Szenkovics Dezsővel Gándhíról, Indiáról, könyvéről beszélgettünk.

A rövid távú pártérdek ismét csak felülírta az államérdeket. Ahelyett, hogy a parlamenti honatyák pártváltását is nehezítették volna, ideiglenesen még a helyi elöljárók vándorlását is büntetlenné teszik.

Két tervezet borzolja a napokban a kedélyeket. Az egyik betiltaná az autóstopot. A másik lehetővé tenné, hogy azok a polgármesterek, akik az ellenzék saroglyájával megfeneklettek a politikai pocsolyában, átülhessenek a hatalom automobiljába. Amennyire alkotmánysértő az utóbbi, épp annyira abszurd az előbbi.

Az eset ékes bizonyítéka annak, hogy Maros megyében, Marosvásárhelyen magyar ember bármilyen vezetői tisztség esetén csak helyettesként jöhet szóba, hogy másodrangú állampolgárként kezelik.

Már szóra méltatni sem érdemes azokat a politikai kudarcokat, amelyeket a „tulipános ernyőszervezet” tavasz óta tartó kormányzati szerepvállalásával eddig elért.

Nem nehéz megjósolni, hogy ha minden a jelenlegi trend szerint folytatódik, annak totális anarchia lesz a vége.

A politikai prostitúció legalizálásaként is értelmezhető jogszabály célja világos: Pontáék minél több ellenzéki polgármestert, tanácselnököt szeretnének leigazolni az államfőválasztás előtt.

Haladgatunk az igazi balkáni „demokrácia” felé, melynek – többek között – az a lényege, hogy este lefekszel egyik táborban, reggel pedig a másikban ébredsz.

A becsült adócsalás meghaladja a 20 milliárd eurót. Na, ebből bőven jutna oktatásra, egészségügyre és útépítésre is. De úgy tűnik, senkinek sem érdeke ezeket a maffiákat lefülelni, hisz ezek pénzelik valójában a kampányokat.

Ennyi manelét – ilyen rövid időintervallumba sűrítve – nem hallgattam életemben soha. Mert ha ünnep, akkor manele! A moldvai napló a végéhez érkezik.

Az erdélyi hivatalos színjátszás már régen leszámolt a nemzeti érzés problematikájával. Eltaposta, kész.

Hát itt tartunk ma az Érmelléken huszonöt esztendő után, a nagy, eredeti „demokráciában”. Ebben a sajátosban, amelyet csak egy olyan érdekképviselet tudott kitermelni, amilyen nekünk van.

Vannak számunkra kapaszkodók. Biztosak vagyunk abban, hogy Wass Albert akkora író pontosan, amekkorának gondoljuk. Horthy annyira bölcs kormányzó volt, amennyire annak hisszük. Ha a magyar nemzetet emelkedő pályán érezzük, akkor az ott is van!

Ha ezt nézzük, azonnal be kellene tiltani a kampányolást: hiszen nyíltan alkotmánysértésre készülnek, ráadásul a választóikat is szembeköpik a szavazás eredményeinek megváltoztatásával.

Akárhonnan nézem, könnyebb veder vizeket zúdítani a fejünkre, mint olyan egészségvédelmet teremteni, amely segíteni képes a rászorulókon.

Nagy hideg fürdőknek nézünk elébe minden politikai kampány idején. Mint tudjuk, az orvostudomány régóta alkalmazza a Kneipp-kúrának nevezett hidegvíz-gyógyászatot. Ettől a kedélyek megnyugszanak, fogyni fognak az alsógatyák és a törülközők, minden lakásban leszerelik a melegvíz-csapokat.