Aválasztást megelőzően lesz itt még költségvetési átrendezés, kiegészítés, s abból csak az fog kapni, aki jobb meggyőződésre jut – meggyőződése ellenére is. Ha egyáltalán van ebben az országban valamilyen meggyőződés a terméketlen nacionalizmus és a szabadrablás filozófiája mellett.

Lényeges kérdés, hogy nekünk, romániai, erdélyi magyaroknak egyénenként mennyire fontos az anyanyelvhasználat: milyen mértékben élünk a mindennapi élethelyzetekben vagy hivatalos ügyintézéskor az anyanyelvhasználatot biztosító jogainkkal?

Tudom, hogy szemenszedett hazugságnak tűnik. A csodák mindig ilyenek. De csak addig, amíg az ember hinni kezd.

Hiába az uniós példák, a kötelező választás intézménye az utolsókat rúgja ott is, ahol még érvényben van – a 21. században ugyanezt feltalálni eszement ötlet.

Lassan hozzá kell szoknunk, hogy ellenzék nélküli demokráciában élünk. Az első kétharmad után nagyon hamar kijózanodtak az értelmes emberek, s azt mondták, hogy ebben a szisztémában kétharmadot még az édesanyámnak se!

Értjük tehát, hogy Liviu Dragnea miért beszél. De vajon miért hallgat az RMDSZ?

Putyin és orosz birodalma győztesen és meggyarapodva kerül ki ebből a hatalmas zűrzavarból, s csak azt nem éri el, amit nem is akar.

Viccnek is beillik, de a mi stupid hazánkban akár igaz is lehetne a hír, miszerint egy regáti szociáldemokrata polgármester egyetlen nap alatt tízszer váltott pártot. Azt hitte, hogy, mivel Ponta sürgősségi kormányrendeletet adott ki, és mivel a PSD-ben nagyon szigorú a pártfegyelem, neki is kötelező módon pártot kell váltania.

Amikor július 28-án az első világháború kitörésének 100. évfordulójára emlékezett Európa és a világ, Ukrajnában javában dörögtek a fegyverek.

Nem lehet olyan állammodellt követnie Magyarországnak, amit mi Románia vagy Szlovákia esetében az ott élő magyar közösségek szempontjából rendkívül veszélyesnek tartunk.

Több ország közös fellépése akár eredménnyel is járhatna. Csak ehhez félre kellene tenni a vélt vagy valós sérelmeket.

Tudom, sokan félnek a versenytől az RMDSZ-ben is, pedig szerintem attól nem kell félni. Ha egy politikai szervezet egészséges, a versenytárs megléte olyan, mint a vitamin, még nagyobb teljesítményre serkent.

Attól semmi sem sérül, ha nevetünk néha magunkon. Kiengedjük a csontokban lerakódni készülő gőzt, a mindent kikezdő savanyúságot.

Ukrajnát természetesen meg kell menteni. Mind a kettőt. A nyugati részt, amelyik Nyugatot akar, s a keleti részt, amelyik Oroszország híve.

Azt gondolom, mondanom sem kell, hogy épp ezek a főállású pártvándorok hangoztatják, amikor a gyűjteményüket éppen egy újabb tagsági könyvvel gazdagítják, hogy aztán ennek az új tömörülésnek nem lesz szüksége megalkuvó, elvtelen stb. ( a jelzősor tetszés szerint bővíthető) alakokra, mert ők…

Victor Pontáék a teljes hatalom megszerzésével vannak elfoglalva, nem érnek rá az ország gazdaságával törődni.

Az egyéni vagy tömeges önbíráskodás egy jogállamban nem kaphat teret.