Tauglich – untauglich

A román szellemi elit levele is jelzi, a távolmaradás Pontának kedvez, tehát a szövetség áttételesen ugyan, célozgatások szintjén, de ismét a baloldal mellé sodródott.

Victor Ponta – eddigi fennforgása során azt bizonyította – alamizsnákkal ugyan szívesen lekenyerezné a magyarokat, de a lényeges dolgokról hallani sem akar.

A megegyezés, valamint a Bolyai esetében az elmaradt bérek törlesztése helyett Florea a fenyegetést választja, azzal riogatván az egyházakat, hogy törvénytervezetet terjeszt elő a restitúciós törvény újratárgyalására.

A székelyek sajnos azt nem értik, hogy minden romániai választás egyben a székely autonómiáról szóló szavazás is,akkor is, ha a szavazólapokon nem szerepel sem az autonómia, sem a Székelyföld kifejezés.

A magyarság lelkiismeretére bízni azt, hogy az államelnök-választás második fordulójában versenyben maradt jelöltek közül válasszon, nem egy megalázó helyzet, ezt a választók többsége szerintem még értékelné is.

Képzeljük el, hogy Klaus Johannis kiáll a kamerák elé és nemes egyszerűséggel kijelenti, hogy támogatja az autonómiát és mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt elérje. Népszerűsége órákon belül a mínuszok mélységébe zuhanna.

Hogy Ponta nyílt támogatása valóságos öngyilkosság lett volna az RMDSZ számára, még távolról sem jelenti azt, hogy ezesetben Iohannis támogatása volt a megfelelő opció.

Ahhoz kevés kétség férhet: a magyar választópolgárok – ami a magyar ügyek képviseletét, a magyar célok megvalósítását illeti – sem Victor Pontára, sem Klaus Johannisra nem üthetik jó szívvel a pecsétet.

Az a tény, hogy mára durván számítva mindössze 400 ezren hajlandók magyar pártokra voksolni azt bizonyítja, hogy a magyarság több mint fele megcsömörlött, távol tartja magát a politikától, a közélettől.

Ponta egyszerűen vállalhatatlan, ezt tudomásul vette az RMDSZ vezetése.

Nem az államok és az államok feletti szerveződések, hanem a népek joga saját sorsukról dönteni.

Folytatódik a botrány, a vádaskodások, a vehemens, sokszor alpáriba forduló támadások. Folyamatosan vádolják egymást a versenyben maradt elnökjelöltek.

A Szövetség most valóban elszakadt a valóságtól. Attól az egytől, amely számít: az erdélyi magyarok valóságától.

Érzelmi alapon kampányolgatunk európai szövetségesünkkel, majd kiélezett helyzetben, racionálisan akár hátba is támadhatjuk.

Legjobban maguknak az erdélyieknek kell összekapniuk magukat, ha valóban azt akarják, hogy előre, a nyugati demokráciák felé, nem pedig vissza, Kelet és az egypártrendszer irányába mozduljon Románia.

Ponta az RMDSZ-t akkor szorítja ki a politika main streamjéből, amikor csak kedve tartja, és bármennyire EU-barát, bármikor hozzányúlhat elnökként a már elért jogokhoz.

Bárhogy csűrjük és csavarjuk, az Erdélyi Magyar Néppárt nevezetű politikai projekt megbukott.