Szakaszgyőzelem

Megszoktuk, de azért az mégis szokatlan, hogy a „dicsőséges” romániai forradalom negyedszázados évfordulóját, az áldemokrácia kikiáltásának 25. jubileumát sorozatos jogfosztásokkal, nacionalista tobzódással ünnepli a román állam.

Huszonöt év után azt tapasztaljuk, hogy a végleg soha el nem csitult magyarellenesség éppen most lángolt fel újra, és egyesek szégyentelen vehemenciával mérgezik a mindennapok gondjaival küszködő embereket.

Vissza hát a temesvári útra, amelyen Tőkés László azóta is unalmas következetességgel menetel.

Nem a büntetés miatt érzem sértve magam, hanem azért mert Marius Popica minket hülyének néz.

Antal Árpád egyelőre jogosan aggódik. Ne feledjük: a fekete március úgy kezdődött, hogy egy patikára magyarul is kitették a Gyógy­szertár feliratot.

Ha Amerika holnap akar itt új rakétabázisokat és titkos börtönöket, hát holnap kap, ahányat csak akar, mert felülmúlhatatlanok vagyunk a haszonleső és gazsuláló szolgalelkűségben.

Úgy tűnik, valamit nagyon elszabtunk, és megint a nemzetiségi kérdéssel akarják egyesek leplezni a gondokat.

Miért kell támogatnia az RMDSZ-nek a kormányt? Mit üzentek a választók? Mit is mondott Horn Gábor?

Mert a Főtér munkatársai most elmondják, hogyan élték meg a forradalom napjait. Tudjuk, mit tettünk 25 éve!

Kormányon kívülről ez az egyik legfőbb feladat: egy olyan profi panaszcsatorna létrehozása, amely folyamatosan országos, Kárpát-medencei, nemzetközi visszhangokat generálhat.

Az emberek rendszerint ilyen hosszú uralmi viszonyok közepette törvényszerűen elfásulnak, fatalistákká válnak, széttárt karokkal, tehetetlenül és félszegen, síránkozva vagy egykedvűen mondogatják: mit tegyünk, ő uralkodik már vagy másfél évtizede, csak rosszabb ne jöjjön.

Mindenki előtt világossá vált: 25 évvel Temesvár után nem egyszerűen elfogadhatatlan, de vérlázító a nacionálkommunista bukaresti hatalom magyarellenes hadjárata.

Az ellenzék nem erőlteti Pontáék gyors távozását, mert nagyon jól tudják, az idő most nekik dolgozik, hiszen Ponta újabb és újabb kabinetjei csak folytatni tudták és tudják az előzőek kétbalkezességeit, s a gyümölcs beérik, és az ölükbe hull.

"Itt az ideje, hogy az RMDSZ-t végleg kivonjuk a politikai életből, mert Kelemen Hunor mai nyilatkozatai a nyílt beismerését jelentik annak, hogy az RMDSZ szembeszáll a román állammal Erdély területi leszakítása érdekében." Ez egy „jó" román adventi üzenete.

Józan ésszel ma már felfoghatatlan, amit a Bánság fővárosa végigcsinált azokban a decemberi napokban. Sőt, akkor is az volt.

Létezik azonban egy díj, amelyet erdélyi magyarok adnak erdélyi magyaroknak, amely nem jár pénzzel, csupán egy oklevéllel és egy néhány centiméteres bronzból készült fenyővel – ennek kitüntettetjei fölött soha nem hallottam, hogy fanyalogtak volna.

Sok nacionalista történésznek és a szaporodó, nemsokára már a szabadon választott parlamentben ágáló honffynak csípte a szemét, hogy mindez egy magyar pap háza körüli élőlánccal indult.