A harvardi naiva

Csak az erővel alátámasztott törvénynek van valódi, konkrét folyománya, és mindaz, ami megfelel a törvényes előírásoknak, csak éppen nincs mögötte az alkalmazásához szükséges erő, jogi formalitás, ha úgy tetszik szemfényvesztés csupán.

Magyarellenes tüntetéseket szerveznek a román szélsőségesek, országszerte, de elsősorban Marosvásárhelyen. Mert a magyarok újra követelni merik a jogaikat.

Az éppen csak elkezdődött ukrán válság az eddig ismert, és sematikusan nyugatról, még pontosabban az AEÁ-ból kirajzó globalizáció „végének kezdetét” jelentheti, végét a nagyreményű egypolúsú világnak.

„Nincs kétféle típusú állampolgárság. A honosítás minden egyes joggal, így szavazati joggal is jár. Ezeket nem lehet szétválasztani, hiszen mi nemcsak a jogok egy részét adtuk meg, hanem magát a teljes állampolgárságot.” Interjú.

Sajnos a román politikusok, véleményformálók jelentős része elsősorban szavazatszerző, nézettségnövelő faktorként tekint a magyar kérdésre, és minduntalan a problémákat láttatja.

A magyar és a román radikálisokat sokkal több tényező köti össze, mint amennyi elválasztja. Hiszen egymás vak gyűlölete mellett azonosak a nézeteik szinte minden másban.

Az idei március 15. Erdélyben nem a megosztottságról és nem a politikáról szólt.

Ukrajnáért, annak keleti régiójáért és a Krím félszigetért a Nyugat minden bizonnyal könnyet ejt, de nagyobb áldozatra aligha hajlandó.

Ami a magyarság és ünnepe leszólását illeti, arra nem sok ügyet vetünk – csak meg kell nézni, hogy ki mondja! –, a fenyegetőzéstől pedig nem félünk, hiszen elmúlt az ideje annak, hogy az álnok romániai nacionalizmus a fű alatt és büntetlenül garázdálkodhasson.

Egyesek mindenáron konfliktust, „vért” szerettek volna látni, s szinte személyes sértésnek érezték, hogy szombaton a vásárhelyi magyarság semmi ilyent nem „produkált”.

Kimondhat-e olyan dolgokat a magát nemzetállamnak valló ország magas rangú – és hát kormánytagként a kormány politikájával egyetértésre „ítélt” tisztségviselője, mint amilyet a kisebbségi sorban élő, s ezzel a sorssal dehogy is mindig elégedett kisebbség vezetőjének kötelessége kimondani?

Aztán meglátja azokat, akik valahol elöl vagy mögötte azt kiabálják a csendőrök bosszantására, hogy “Székelyföld nem Románia!”. És akkor arra gondol, de.

Veszélyes precedenst teremtett a belügyminisztérium, amikor a „szélsőséges tevékenysége” miatt megtiltotta több magyar állampolgárnak, hogy Romániába utazzon.

A fiatalok lázadnak. Mikor tegyék, ha nem tizen-, huszonévesen?

Mi a szélsőség? Románia állampolitikája a szélsőséges magyarrombolás, a magyar polgári és egyházi kultúra csökevényesítése.

Egy jó barátom megjegyzését idézve: akár ki is tűzhetnénk a sárga csillagot… Mi lesz így velünk?

A mostani, illetve közel negyedszázad óta mindenik kormány abban jeleskedik leginkább, hogy teli torokból ígérgetnek mindent, aztán a sok szép szóból csak a hatalmas nagy semmi lesz.