Majdnem hősök

Ne kezeljük mérkőzésként az életünket. Akivel igazán lehet beszélgetni, az nem arra törekszik, hogy feltétlenül igaza legyen.

Erdély Nagy-Romániához való csatolása az az eseménysor, ami kísértetiesen hasonlít a krími esethez.

Húsz éve halott már Bukowski. Ha a Jóistennek van egy kis humora, akkor most Villonnal és Hajnóczyval ebédelnek egy szűk kis szobában, minden nap.

Ott állt az előtérben az apuka és a vajúdó nő anyja, tördelték a kezüket, fogták az arcukat, láthatóan sík idegek voltak, én meg behúzódtam az ajtó takarásába, annyira illetlen volt hallgatni a sikoltozást és figyelni ennek a két embernek a feszültségét, de nem tudtam elmenni.

Ma van a Rasszizmusellenesség Világnapja. A rasszizmus és a szegénység kapcsolatáról Péter László szociológus beszélt a Maszolnak.

Fontos kimondanunk: a külhoni magyarok nem megsegítésre váró szegény rokonok, ahogy szülőföldjük sem elveszített gyarmat.

„A színházról nem lehet egyszerűen kijelenteni azt, hogy fehér vagy fekete; a színháznak nem láttatnia, hanem látnia kell.” Interjú.

A Nyugat – és persze Románia – most kórusban ítéli el Oroszországot, holott elég nehéz hiteles érvet találni arra, hogy ha Koszovó Washington akaratából kiszakadhatott Szerbiából, akkor miért ne válhatna ki Moszkva szándéka szerint a Krím Ukrajnából.

Tanítani lehetne – valószínűleg tanítják is –, ahogyan manipulálták a román közvéleményt, elterelték a figyelmét a valós problémáról.

Biztosnak tűnik, hogy nem áll fenn a „fordított december 5-e” veszélye, és az elszakított nemzetrészeken élő magyarság nem fordít hátat az anyaországnak.

Az Európai Unió sunyi és csendes. Igazuk lehet azoknak, akik bizonygatva mondják, hogy az utolsókat rúgja. Ám azt is belénk.

Veszélyes precedens elé állította Moszkva Európát a Krím bekebelezésével. A teljhatalmú Putyin elnök a második világégés óta szent tabut, a határok sérthetetlenségét döntötte meg.

Az egész egy kicsit a '90-es évek hangulatát idézte, bár a megjelentek számából ítélve, a Vatra ereje és támogatottsága messze elmarad az akkoritól.

A történelmet nyilvánvalóan nem a népakarat szerint írják. Sőt, nem is elvek mentén. De valamiféle rendezőelvnek mégis kellene lennie ebben a káoszban, ellenkező esetben nagyon rossz vége lesz.

A politikusok nem azt mondják, amiben hisznek, hanem azt, amit a választók hallani szeretnének

Sosem lesz jól fejlett a választási csalás, ha a határon túli voksokkal nem lehet majd manipulálni.

Ha lehetőségünk van rá, a restitúciót is úgy alkalmazzuk, hogy valamicskét is csak nagy későre, a legjavát soha vissza ne adjuk. Mikó’ tévedünk, akkor gyorsan visszapereljük.