A kizsigerelt Erdély

Más-más az aktuális tanulsága a vasárnapi magyarországi választások eredményének az anyaországi, erdélyi magyar, romániai román, közép-kelet-európai és az összességében vett Európa polgárai és politikusai számára.

Az erdélyi magyarok választási opcióját látva a Fidesz–KDNP és az RMDSZ együttműködésre van ítélve.

A Fidesznek megszavazott toronymagas bizalommal a külhoniak is hozzájárultak a nemzeti oldal sikeréhez, a baloldalon azonban tudhatnák, egyetlen cseppet a folyóból nem szokás kárhoztatni az árvízért.

Nekünk végső soron a lényeg az, hogy adás legyen, rádió legyen, hogy tovább tudjuk végezni a munkánkat.Interjú.

Az erdélyi magyar prózának egyik nagy problémája, hogy állandóan olyan szövegek íródtak, mintha itt románok nem is élnének. Interjú.

A szocialisták meglepett dühét az eredményhirdetés után szinte nem is érti az ember.

Minden balliberális vádaskodás, fröcsögés, minden áleurópai demagógia, minden kvázi-demokrata handabanda dacára a nemzeti erők kétharmaddal győztek a vasárnapi választáson.

Készítenék már a pofozógépet azok, akik épp tíz éve egy gyászos emlékű decemberi napon csaptak arcul, és már az urnazárás estéjén is szóltak, hogy ugyanúgy készülnek folytatni a parlamenten kívüli politikai sárdobálást, mint tették az előző ciklusban is?

Baloldali kihívóik nemhogy legyőzni nem tudták, de meg se szorították a Fideszt. Társadalmi érdeklődés hiányában elmaradt a kormányváltás.

A régi-új, továbbra is jelentős felhatalmazással rendelkező kormányra a határon túli magyar vezetők reménykedve, a környező országok többségi politikusai és médiája gyanakodva tekintenek.

Nézem Magyarország friss választási térképét. Budapestet leszámítva szinte makulátlanul narancsszínű. Jelképesnek veszem, és nem csak politikai metafora alapjának, hanem a magyar sajtó riasztó "meteorológiai" állapotjelzőjének.

Az egykori ifjúdemokraták tökéletesen tisztában vannak a politikai pártok egyben tartásának és az államgépezet működésének elméleti alapelveivel ugyanúgy, mint a mindennapi gyakorlatával.

Amikor egy párt ilyen hatalmas előnnyel tud duplázni, az nyilvánvalóan nem egy egydimenziós történet, hanem több fontos tényező együtthatásával kell magyarázni.

Politikai értelemben Magyarország egy nagy narancsszínű folt maradt, közepén meg itt-ott kicsi piros pöttyökkel.

Nagyon úgy fest, Victor Ponta elsősorban saját pártja helyi és központi vezetőit kívánta tesztelni, amikor a hétvégén meglehetősen titokzatos Facebook-bejegyzésében a politikából való visszavonulását pedzegette.

Ezúttal nem a szemlélődő, az arénán kívülre szorult szurkoló szerepét szánták nekünk: magunk is részt vehettünk a voksoláson, beleszólhattunk a nemzet sorsának alakításába.

Az „europarlamenteri” stallum pontosan úgy eladó szép országunkban, akár minden más zsíros állás. Csak jó előre fizetni kell érte.