Az ítélkezés vására

„Én nem hiszek abban, hogy valami abszolút a legjobb. Mint ahogy abban sem hiszek, hogy egyik előadást a másikkal lehet versenyeztetni, és a kérdést objektíven megválaszolni.” Interjú.

Ponta végre elismerte: Erdélyben és a Partiumban a román pártok szövetsége nem csak a hatalom megszerzésére irányul.

Ha a korábbi RMDSZ-vezetés apró lépéseknek nevezett politikája keltett idegességet, illetve elégedetlenséget a magyar közösségben, a Kelemen-féle szövetség – legalábbis jó ideje – mintha egy helyben topogna.

Mit keres Ukrajnában az egykoron színmagyar Bereg megye, úgy általában Kárpátalja, melynek sem Prágához, sem Pozsonyhoz, sem Kijevhez semmiféle köze nem volt?

Tankönyvbe illően űzi a nyomásgyakorlás műfaját a nyugati bányavállalat, amelynek a verespataki aranyra fáj a foga.

A sajtószabadság hiánya csak akkor tűnne fel, ha nagy- vagy teljes mértékbben hiányozna.

A haza fogalma az erdélyi magyaroknak valóban azt a földet jelenti, ahol szüleik és nagyszüleik élték le életüket és ahol saját maguk igyekeznek megteremteni önmaguk és családjuk jelenét és jövőjét.

A határontúlimagyarozás a ballibek mocskoszsidózása – írta ki a barátom a választások után a legnagyobb közösségi portálra, és elnézve a politikusi, „szakértői”, illetve kommenthuszári véleményeket az elmúlt két hétből, igazat kell adnom neki.

„A legnagyobb örömöt számomra az jelenti, hogy társulatunknak ennyi év után is ilyen magas szinten sikerül tartania a mércét. Annak dacára, hogy minden színház életében vannak hullámvölgyek és hullámhegyek, úgy tűnik, a mi csapatunknak sikerül magasan lebegnie és lobognia.” Interjú.

Felelőtlenek voltatok, mert a szavazataitokkal ti segítettétek elő a további négyévi országromboló kormányzási lehetőséget, az újabb kétharmados kormányzási jogot, amelyre hivatkozással az uralkodó kormány azt teheti, amit csak akar.

Nem ártana szólni az ukrán hadseregnek és az oroszbarát szeparatistáknak, hogy május 25-éig kössenek fegyverszünetet, a hetek óta dúló harcok ugyanis Románia lakosságának nyugalmára is kihatnak.

Megkérdezhetnénk a MOGYE mai uraitól például, hol viselték a bébiréklit, amikor Marosvásárhelyen olyan professzorok tanítottak, mint Miskolczy Dezső, Csőgör Lajos, Mátyás Mátyás.

Az utóbbi negyedszázad történései bebizonyították, hogy az RMDSZ által erőltetett kis lépések politikája, önfeladásba hajló kompromisszumkészsége zsákutcába vezetett.

Hallgattam a Györkös házban, az Erdélyi Figyelő Versversenyén Markó Béla Csatolmány című versét, és hirtelen belém villant, előhívódott, megfogalmazódott bennem, miért tud mindennek ellenére még mindig inkább normális hely lenni ez az Erdély, ez a hely, melyet annyira szeretek, máskor meg annyira gyűlölök.

A helyzet tehát világos: Románia feltétel nélküli lojalitást vár el tőlünk, ráadásul még arra sem számíthatunk, hogy cserébe ő is lojális lesz hozzánk.

A háború(val való riogatás) nem játék és nem kampányeszköz.

Nem várt indulatokat váltott ki a vásárhelyi alpolgármester-csere – a liberális Ionela Ciotlăuşt a demokrata-liberális Claudiu Maior váltotta –, s nem a helyi román pártok viszonyában, hanem az RMDSZ-ben.