Az európai parlamenti választás nem a román-magyar kérdésről szól – gondoltuk mindeddig, amíg a román politikusok és a hűséges sajtó elő nem rángatták a jól bevált tételt: a magyarok Románia ellenségei.

Ha a hazugság, képmutatás képessége genetikailag rögzített, akkor ennek az országnak a polgárainak bőven kijutott belőle.

Könnyen lehet, hogy a multik számára júliustól lazuló adóprés már a jövő év folyamán újabb megszorításokat fog hozni az adófizetők számára.

Nem lenne-e célszerűbb, hasznosabb, kívánatosabb a királyság visszatérése Románia élére, akár európai példákból kiindulva?

A kontinens keleti felén ellentétesen alakult a helyzet, itt felszabadulásról szó sem lehetett, bármennyire is erőltette Moszkva propagandagépezete, a történelem egyik gonoszságát, a fasizmust egyszerűen felváltotta szörnyűséges ikertestvére, a kommunizmus.

Azt hiszem, jóval vidámabban élhetnénk ma errefelé, ha halált megvető bátorsággal szembenéznénk azzal: vannak, akik néha szombaton eszik a húslevest és vasárnap van kedvük a pityókatokányhoz.

Nagyon meg lennék lepve, ha nem telepedne rá az egész Festum Varadinumra a pártpropaganda.

Az államnak egészen nyilvánvalóan megrendítő bűnei vannak az oktatás terén. Legyintő cinizmusa oda vezetett, hogy egy egész tanár-társadalomnak kell megalázottnak éreznie magát.

Szerintem óvatos becslés mellett is kijelenthető, hogy 2018-ban Erdélyben a magyarországi parlamenti választásokon leadott szavazatok száma könnyűszerrel meghaladhatja a 200 ezret.

A realitás az, hogy a Győr mögött is ott van a nemzetközi tőke, a német Audi a főszponzor, ami nélkül a csapat ma nem állhatna Európa kézilabdájának a trónján.

Vannak határok, amelyeknek az átlépése még kampányban sem megengedhető. A gyűlölet szítása, a kisebbségellenes érzelmekre való rájátszással való voksszerzés nem lehet szalonképes, nem lehet legyinteni, hogy ugyan, kampány van.

Az erdélyi magyar politikus időszámítása egyáltalán nem egyezik a világival.

Sneider már 1993-ban – nem sokkal azután, hogy az RMDSZ hivatalosan programba vette e célkitűzést – az autonómiát nevezte a kisebbségbe szorult magyarság számára megoldást nyújtó modellnek.

A politikusok etnikai színezetű uszításra épülő, a háttérmutyikat és az elképzelések hiányát lefedni hivatott kampánya azonban oda vezethet, hogy sikerül megmérgezniük Szatmárban a románok és a magyarok közötti, hagyományosan jó viszonyt. Is.

Jogosan mondják egyre gyakrabban az emberek, hogy nincs, akire szavazzanak. Igazuk van. Ezzel szemben az erdélyi magyarság kényelmes helyzetben van: számukra nincsenek dilemmák.

A szociál-liberális koalíció sem váltotta be a hozzá fűződött (túlzott) elvárásokat, a Ponta-kormányok is csak vegetáltak, a legutóbbi, sorban a harmadik talpon maradása legfeljebb annak köszönhető, hogy nincs markáns ellenzéke.

Ravasz ember ez az Alfa, akarom mondani Peti András, Marosvásárhely RMDSZ-es alpolgármestere.