Meccs. Nem foci

A Székelyföld elnevezésű közigazgatási egységhez való tartozás akaratának kinyilvánítása a jelek szerint a törvénytelenség stigmáját kapta.

Akinek kihágás miatt felfüggesztik a jogosítványát, arról szokták mondani, hogy néhány hónapig gyalogos lesz. Említett helyi kiskirály tudatában talán ezért is rögzült, hogy a gyalogos az mindenképp alacsonyabb rendû emlõs.

A rendszerváltás utáni valamennyi elnökválasztáson a kisebbik rosszra szavaztunk. Vagy legalábbis arra, akiről úgy gondoltuk, hogy ő a kisebbik rossz.

Lám, végre egy olyan intézkedés, amelynek mindenki a hasznát látja.

Románia ugyan a társég egyetlen állama, ahol összességében a demokrácia erősödéséről lehet beszélni, még nem sorolják az úgynevezett konszolidált demokráciákhoz, mint az évről-évre rosszabb eredményt produkáló Magyarországot.

A gyógyítás rendszerének krónikus betegségei fájnak leginkább a lakosságnak, mert aki betegágyban fekszik, annak mindegy, milyen politikai színezetűek hozták ezt vagy azt a törvényt, egyetlen dolog számít, hogy meggyógyuljon.

Voltaképpen nem is volt itt liberális párt, ahogyan demokraták sincsenek, de szociáldemokraták sem. Csak érdekcsoportok vannak, melyek hol fogyatkoznak, hol duzzadnak, miközben eljátszogatnak a kölcsönbe vett nevekkel.

És ha a nemzetközi fejlemények alapján elkerülhetetlennek látszó gázdrágulás nem lenne elég, az energiaszámla gyarapításához a kormány is ért.

Tévesen értelmezett koalíciós hûségébõl kifolyólag az RMDSZ az elõzõ két államfõválasztáson is „rossz lóra tett”.

A rendszerváltozás bűvöletében sokan úgy gondoltuk, hogy végleg meghaladtunk egy rossz, embertelen gyakorlatot, eljutottunk a demokrácia virágos rétjére, ahol szép eszmék és szép asszonyok sétálgatnak.

A szabadságharcos szerepében próbálja megerősíteni pozícióit a novemberi államfőválasztások előtt a nagyobbik kormánypárt, amikor fityiszt mutatva a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF), októbertől a társadalombiztosítási hozzájárulás csökkentését és különböző juttatások emelését ígéri.

A magyarországi rendszerváltoztatás negyedszázados évfordulóján felvetődik a kérdés: vajon mikor válik teljessé a romániai rendszerváltás, vajon meddig tart még a folyamat?

A román politikai viszonyokat ismerve annyit bátran állíthatunk: sem az úgymond bal-, sem a jobboldali csoportosulásoknak Romániában semmiféle közük nincs semmilyen ideológiához.

Az illegális tevékenységek GDP-be való integrálása nyomán viszont legalább papíron úgy tűnik majd, hogy mégiscsak van valamilyen fejlődés.

Az állam a maga etnosoviniszta ideológiáját akarja ráerőszakolni más nemzetiségű, más érzésű polgáraira.

Köztudott, Romániában leginkább a munkavégzést sújtják adókkal, járulékokkal. Mindennel.

Románia nem tartozik a jobb helyek közé, így hát nincs semmi furcsa abban, hogy szövetségesből ellenséggé vált pártok szövetkeznek, egymást köpködő politikusok csókolóznak, illetve féldebil demagógokat csábítanak hatalomba.