Nemzedékcsere változás nélkül

Egyszerű román és roma lakosoknak fogalmuk sincs, hogy melyik országban, melyik kontinensen élnek, s egyesek Európa helyett Ázsiában hiszik magukat. Ahhoz, hogy a mézes-mázas szavak az ő szintjükre is elérjenek, a hatalmon levő államfőjelölt jól tudja, hogy fő szócsöve az ortodox egyház lehet.

A testületileg kompromittálódott PSD-t minden jel szerint példátlan bukás fenyegeti, amelyet akkor is képtelen elkerülni, ha történetesen megnyeri az államfőválasztást.

Noha a legutóbbi népszámlálás előzetes adatai szerint az erdélyi magyar lakosság fogyása a románság apadásához képest arányaiban kisebb volt, az utóbbi években nőtt az elvándorlási kedv.

Beszélhetünk-e egyáltalán valódi többpártrendszerről, ha mindenik a kommunista bukaresti államhatalomból nőtt ki, különbséget alig észlelünk közöttük, ráadásul mindahány magyarellenes szólamokkal igyekszik voksokat szerezni?

A modern magyar történelem legcinikusabb és legaljasabb kísérlete, hogy Kádár gyilkos kommunistáinak utódpártja egyáltalán a szájára vegye az ötvenhatos örökséget.

1956 tanulsága az is, hogy külső segítségre nem lehet számítani. A megalapozatlan ígérgetések többet ártanak, mint használnak. Legyen szó a mi esetünkben akár Erdély, akár a Székelyföld önrendelkezéséről.

„Az internet megadóztatása egyértelműen felesleges, átgondolatlan és rossz.” (Fidesz-álláspont, 2008)

Magyarországon netadó lesz. Nagy-Britanniában bezárják a trollokat.

Az ingatlan- és birtok-visszaszolgáltatások akadályozása egyfajta nemzetpolitikai prioritás lett Romániában.

A nacionalizmus hiába kavar hullámokat a felszínen, voltaképpen jelentős kisebbségben van.

Az állam, mely elvárja tiszteletünket, nem hajlandó tudomásul venni, hogy képesek vagyunk magunk dönteni saját dolgainkról. Olyan, mint zsarnok szülő, időnként pofonokat is osztogat, még az autonóm lét iránti vágyat sem tűri.

A feltornásztatott minimálbér még mindig a „tisztességes” éhbér tájékán járna, hiszen csupán élelmiszerre egy hét alatt el lehetne költeni.

Akár kitüntetésnek is lehet tekinteni, hogy a posztmodern korszak legkétszínűbb, a második világháború után a legtöbb emberi nyomort és tragédiát előidéző nagyhatalom ilyen nagy figyelemre méltatja Magyarországot.

Immár a pénzmágnások, a kulcspozíciókat betöltő tisztségviselők, mi több, az exek, volt miniszterek, államtitkárok, vezérigazgatók is feszenghetnek, szoronghatnak. Furcsa, de harácsoló igyekezetüket, korrupciós lendületüket ez mégsem töri meg.

Viorel Hrebenciuc bukásával remélhetőleg megbukott az 1989 utáni két és fél évtized romániai politikacsinálásának hazug paradigmája is.

Washington értelmezésében a szövetségesi viszony azt jelenti, hogy a szövetségeseknek mindenben kritikátlanul alá kell vetniük magukat az amerikai stratégiai és gazdasági szempontoknak.

Fontos kérdés, hogy a román állam eljut-e a szintre, amikor már nem ijed meg egy zászlótól, és nem szitokszónak használja az autonómiát (és nekünk is kell fejlődni, míg eljutunk oda, hogy az autonómia eszköz, nem csak cél). De nem fontosabb, hogy Kolozsváron üldözik a kéregetőket?